Békés Pál

Az egyik		A másik
TOMA, aki itt otthon van	Nádasi László	EMMA, akiért mindenki valamikor	Nyakó Júlia
MÁK, aki még mindig	Huszár Zsolt	LIZA, aki mellől hiányzik valaki	Topor Rita
BERNÁTH, akinek alig maradt	Hannus Zoltán	CSILLA, aki irtózik	Bacskó Tünde
KOLOSI, aki mindig lesz	Réthelyi András Nyitrai Illés	VEROCSKA, akinek sok ötlete	Homonnai Katalin
PIRÓTH, aki nem az, aki	Szabó Domokos	DIANA, akinek elkezdődött a múlt	Eszes Fruzsina

Jelen idő. Tavaszi délután.

Világvégi büfé Észak-kelet Magyarországon, közel a határhoz egy gyér-forgalmú tiszai révállomáson, a folyó jobb partján.

Parasztházból átalakított nyaraló Észak-kelet Magyarországon, közel a határhoz, közvetlenül a Tisza gátjának tövében, a folyó bal partján

Díszlet Szegő György	Jelmez Németh Ilona
Hanghatások Molnár András	Fény, hang Fodor Gergely

A bal parton öt nő. A jobb parton öt férfi. Köztük az áradó Tisza, mely - ahogy a költő mondja - éppen el akarja nyelni a világot. És ezúttal sikerül is neki! Tréfa? Világvége? Özönvíz? Igazi hótreál. A szünetben a közönség száraz lábbal kel át a szőke folyón, a jobb partról a balra. Vagy viszont. Ugyanis az áradat elvágta egymástól a szereplőket, kettévágta a színházat, ketté a darabot s így a két félszínpadon két félkomédia zajlik. - Ám ez esetben FÉL + FÉL = TÖBB MINT EGY.