Eugene Ionesco
A kötelesség oltárán
Az áldozat
(Victimes du devoir)
áldráma
Fordította: Bognár Róbert
CHOUBERT
MADELEINE
A RENDŐR
NICOLAS ELCHEU
A HÖLGY
Kispolgári
otthon, családi ágy. Éjszakára készülôdve fekszik a
házaspár, a férj újságot, a feleség képeslapot olvas
CHOUBERT
Megáll az ember esze!
MADELEINE
Mi van?
CHOUBERT
Önkorlátozás! Azt írja: a kormány önkorlátozást vár a
nagyvárosok lakóitól. Hogy ez az egyetlen módszer, amellyel
urrá tudunk lenni a gazdasági válságon, meg hogy ez
orvosolhatja a lelki egyensúly zavarait. Hm.
MADELEINE
Elképzelhetô.
CHOUBERT
Egyelôre barátilag javasolja ezt az áldozatot. Ismerôs!
Elôször barátilag, egyszercsak törvény lesz belôle.
MADELEINE
Nem kell örökké ilyen borúlátónak lenned.
CHOUBERT
Majd meglátjuk. Azt írja, hogy illene lemondanunk kényelműnk
egy részérôl.
MADELEINE
Bizony. Idônként még jól is esik, ha az ember áltozatot hoz
valamiért. Mégha kellemetlennek tűnik is bizonyos
szokásokról lemondanunk, késôbb mekkora örömöt okoz, hogy
megszabadultunk ezektôl a szokásoktól.
CHOUBERT
Na, kíváncsi vagyok. Ha mondjuk, nem mehetsz moziba. Vagy
mondjuk színházba....
KOpognak,
de nyilván egy másik lakás ajtaján, mert távolabbról szól.
CHOUBERT mégis fölkapja a fejét
MADELEINE
Nem nálunk kopogtak. A házmesternél.
Újabb
kopogás
Hogy az a nô sosincs otthon!
Újabb
kopogás
Na hálistennek. Meg vagyunk áldva vele.
CHOUBERT
Lehet, hogy valakit a házból keresnek. Ne nézzem meg? (nadrágot
húz a pizsamájára és cipôbe bújik)
MADELEINE
Nem ránk tartozik. Ez a házmester dolga. Mindenkinek megvan a
maga társadalmilag meghatározott feladata.
Most
itt kopognak, elég bátortalanul
CHOUBERT
Na, most viszont nálunk kopogtak. (gyorsan befejezi az
öltözködést, nyakkendôt köt és a cipôjét is befűzi)
Egy pillanat.
MADELEINE
Nézd meg, kérlek, ki az! (Pongyolába bújik, amely inkább
estélyi ruhára hasonlít)
A
férfi ajtót nyit. Félénk fiatalember áll ott, felöltôben,
szôkén. Kezében aktatáska
A
RENDŐR Jó estét, uram. (megpillantja a nôt)
Jaj. Jó estét asszonyom. Bocsánatot kérek a zavarásért, a
házmestertôl szerettem volna felvilágosítást kérni egy
bizonyos ügyben... Ha itthon volna, semmi szín alatt nem
bátorkodtam volna...
CHOUBERT
Valószínüleg nemsokára itthon lesz...
A
RENDŐR Ebben az esetben nem is tartom fel önöket.
Megvárom kint a lépcsôházban. El is köszönnék...
Jóéjszakát, uram, kézcsókom, asszonyom... (kimegy)
MADELEINE
Milyen tisztelettudó fiatalember! Kérdezd meg tôle, mit akar.
Hátha mi is felvilágosítást tudunk adni.
CHOUBERT
(kiszól) Uram! Mit óhajt? Hátha mi is
felvilágosítást tudunk adni.
A
RENDŐR Semmi szín alatt nem szertném háborgatni
önöket...
MADELEINE
Egy csöppet sem zavar bennünket.
A
RENDŐR Amúgy végtelen egyszerű dologról van
szó...
MADELEINE
Mondd már neki, hogy jöjjön be!
CHOUBERT
Fáradjon be, uram.
A
RENDŐR De a világért se...
CHOUBERT
A feleségem arra kéri, jöjjön be.
A
RENDŐR Kellemetlen... (nézi az óráját) Most
veszem észre, máris késébe vagyok.
MADELEINE
Aranyórája van
CHOUBERT
Madeleine!
A
RENDŐR Öt percre... ha már ilyen kedvesen
marasztalnak... de ígérjék meg, nem veszik zokon, ha öt perc
leteltével, távozom...
MADELEINE
Kedves uram, nem fogjuk erônek erejével itt tartani.
A
RENDŐR Köszönöm. Igazán kedvesek.
MADELEINE
Ne ácsorogjon... tessék, foglaljon helyet.
A
RENDŐR Köszönöm. (leül az ágyra, ketten
állnak, csend) A Choubert házaspárhoz van szerencsém,
ugye?
MADELEINE
Igen, uram.
A
RENDŐR (Choubert-nak) Hallom, uram, mennyire
szereti a színházat...
CHOUBERT
Igen? ööö... Igen. Érdekel a színház.
A
RENDŐR Én, sajnos, nem tudok idôt szakítani rá.
CHOUBERT
Hát, amiket manapság játszanak.
A
RENDŐR (Madeleine-nak) Ahogy értesültem,
Choubert úr az önkorlátozás politikájának is elköte3ezett
híve.
MADELEINE
(kis meglepetéssel) Ez így van, uram...
A
RENDŐR (széttárt karokkal) Nincs más
alternatíva. Hát én nem is tartanám fel magukat, egy
apróság érdekelne: Mallot-ék, akik maguk elôtt laktak ebben
a lakásban, hogy írták a nevüket: t-vel vagy d-vel a végén?
CHOUBERT
(rávágja) Mallot. T-vel a végén.
A
RENDŐR (hűvösen) Igen.... magam is így
gondoltam.
Határozott
mozdulattal felhajtja a takarót és leül az ágyra, CHOUBERT-ék
állnak, Rendôr kinyitja aktatáskáját, keres benne az
iratok között
Szóval maguk ismerték Mallot-ékat?
CHOUBERT
(nyugtalanul) Nem. Nem ismertem ôket.
A
RENDŐR Akkor honnan tudja, hogy t-vel írják a
nevüket?
CHOUBERT
(meglepôdik) Tényleg... honnan is tudom... Nem tudom,
hogy honnan tudom.
MADELEINE
Nahát. Miféle furcsa válasz ez? (A RENDŐRnek) Ne
higgye, hogy mindig ilyen szerény.... általában mindenrôl van
véleménye.
A
RENDŐR Ezt feljegyzem.
MADELEINE
Én azért szeretem. Mégiscsak a férjem, nem igaz (kuncog)
Na, hát próbálj meg visszaemlékezni: ismerted Mallot-ékat
vagy nem?
CHOUBERT
(erôlteti az agyát) Nem emlékszem. Szerinted?
A
RENDŐR (Madeleine-nek) Vegye le róla a
nyakkendôt! Lehet, hogy zavarja.
CHOUBERT
Köszönöm, uram. (a feleségének, aki kioldozza csomót)
Köszönöm, Madeleine
A
RENDŐR A derékszíját is, meg a cipôfűzôjét.
Madeleine
megteszi
CHOUBERT
Ez igazán kedves Öntôl, mindjárt szabadabban lélegzem...
A
RENDŐR Nos?
MADELEINE
Nos?
CHOUBERT
Nem szorít.
A
RENDŐR (Madeleine-nek) Hozna nekem egy kávét?
MADELEINE
Szívesen, uram.... megyek és felteszem. (kifelé indul, de a
Rendôr megállítja)
A
RENDŐR Madeleine! (Choubert-nek, cinkos
kacsintással) îgy hívják, ugye?
CHOUBERT
Igen. Madeleine.
A
RENDŐR Sok cukorral.
MADELEINE
Három kockacukor? vagy négy?
A
RENDŐR Tizenkettô és egy pohár Calvadost.
MADELEINE
Hozom, uram. (bemászik az ágy alá, készíti a kávét,
darál, stb)
CHOUBERT
(egyik lábáról a másikra áll, a Rendôr hallgat) Ezt
az önkorlátozási szisztémát, ha jól emlékszem, a
történelem során már többször...
A
RENDŐR Most nem ez a kérdés. (dossziét húz elô
és kinyitja egy képnél, Choubert elé tartja) Nézd meg
jól a képet! Mallot van rajta? Felismered?
CHOUBERT
(figyelmesen szemléli) Férfi... úgy ötvenes... napok
óta nem borotválkozhatott... a mellén fémlap.... lássuk
csak... 58614... igen... gondolom, ez itt nyolcas... (mutatja)
A
RENDŐR Na. Mallot az? - Én várhatok.
CHOUBERT
Nézze, felügyelô úr...
A
RENDŐR Fôfelügyelô.
CHOUBERT
Bocsánatot kérek: fôfelügyelô úr... nem tudom
megállapítani... nincsen rajta nyakkendô, szakadt a gallérja,
föl van püffedve az arca, tele ilyen zúzódással.... de
elképzelhetô, hogy ô az.
A
RENDŐR Mikor ismerkedtél meg vele, és mit mondott
neked?
CHOUBERT
Nekem?
A
RENDŐR Én kérdezek.
CHOUBERT
A kertben?
A
RENDŐR Ne tôlem várd a választ.
CHOUBERT
Azt hiszem az iskolában.... vagy inkább a seregben... nem! az
esküvôn! Az övén vagy az enyémen. Nem emlékszem... talán
ô volt a tanúm. Vagy én az övé.
A
RENDŐR Szóval nem akarsz visszaemlékezni.
CHOUBERT
Nem bírok. Pedig valami... mintha... igen, a tengerparton...
valamilyen öböl... és a hullámok... ahogy a szikláknak...
Madeleine! Mi lesz azzal a kávéval? A fôfelügyelô úr....
A
RENDŐR Nem rád tartozik! Ott tartottál:
tengerpart... öböl, sziklák. Folytasd!
MADELEINE
(elôjön, kezében kávédaráló) Folytasd... tényleg
bosszantó, ahogy mellébeszélsz.
CHOUBERT
Még fel se tetted?
MADELEINE
Ne bosszants már. Finomra kell darálni, tudod. (nekiveselkedik
a daráló karjának, de a fenekével köröz, mintha azzal
darálna, igen erotikusan, közben a Portugál Április c. dalt
búgja: Te portugál legény, Egy május éjjelén, ó érzed ezt
a forró tavaszt[1][1]...)
A
RENDŐR (közben) Gyerünk!
tengerpart-öböl-sziklák!
CHOUBERT
Nem emlékszem.
A
RENDŐR Te papagáj: nem emlékszem, nem emlékszem,,,
Hol találkoztatok, gyerünk! Kocsmában? Valami lokálban? nem
szégyelled magad? nôs ember és pucér seggeket kukkol egy
lokálban.
MADELEINE
(megrendülve) Édesem, mit hallok?!
CHOUBERT
Igazságtalan velem a fôfelügyelô úr. Én biztos vagyok
benne...
A
RENDŐR Ne röhögtess. Te? biztos? bármiben is biztos
vagy?
MADELEINE
Biztos. Ez jó (nevetve viiszamegy a megdarált kávéval)
"Biztos úr"...
CHOUBERT
Illetve az a gyanúm... (A Rendôr nevetésére)
Vagyishogy attól félek... (a Rendôr a tenyerét
dörgöli) Egyszóval attól tartok: Mallot t-vel a végén,
valahol lejjebb van... hogy úgy mondjam, mélyen lent.
A
RENDŐR Akkor menj lejjebb!
MADELEINE
Gyere, gyere, le a mélybe...
CHOUBERT
Elég mélyen vagyok így is.
A
RENDŐR Nem eléggé.
MADELEINE
(szemérmetlenül húzza lefelé) Gyere, gyere.
CHOUBERT
A mélyben sötét van, nem látok.
A
RENDŐR Majd én irányítalak. Csússz lejjebb.
MADELEINE
Vigyázz, síkos. Kapaszkodj, drágám (mintha segítene,
valójában ô csimpaszkodik a férfiba)... Nagyon merev
vagy... jó... jó... mélyebbre, mélyebbre...
CHOUBERT
(a kéjesen vonagló, tüzelô macskára emlékeztetô asszony
hatása alatt) Madeleine, édesem... várj meg!
A
RENDŐR Na. Ez már valami. Idáig jó.
A
Rendôr hideg elismerése megszakítja az erotikus jelenetet.
Choubert karjai leesnek, arca kiüresedik, a nô az ágy alá
húzza magát)
Keresd Mallot-t! Nyisd ki a szemed! (felhúzza a férfit az
ágy rácsára) Ne hunyorogj! Tágra nyisd! Gondolj
Mallot-ra. Keresd.
CHOUBERT
Nagy a sár. Ráragad a cipômre. El fogok csúszni.
A
RENDŐR Nem csúszol. Gyerünk. Jobbra. Ereszkedj
lejjebb. Most balra. Jobbra. Még. Lejjebb. Kapaszkodj. Egyenesen
elôre. (felhúzta az ágyra) Vigyázz, gödör!
CHOUBERT
(elbotlik, megkapaszkodik a lepedôben, nehezen tápászkodik
fel, a lepedôt lehántja, egy nôi kéz bukkan ki alóla)
Atyaisten! (tovább hántja, egy hullaszerű nôi test, Madeleine
az, tehetetlen öregasszony) Kicsikém. Hogy megôszültél! (megsímogatné,
a kezében marad egy csomó haj. Szembefordul vele. Megrázza)
Az arcod. Csupa ránc. (az asszony feje hátrahanyatlik.
Choubert rétegeket húz le a hámló bôrrôl) Mivé
foszlott a fiatalságunk?... elhervadtunk. Gyere, fussunk a fény
felé. Nem engedjük, hogy a nap leszálljon, jó? Azért se.
Vágjunk elébe. "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra
lecsücsülünk, csüccs." (Vonszolja a tehetetlen
testet, majd mindketten elvágódnak)
A
RENDŐR Nem jó. Csak vesztegeded a drága idôt. És
közben megfeledkezel Mallot-ról. (felrángatja ôket)
Leragadsz a részleteknél, lustálkodsz, elérzékenyülsz,
meghatódsz...
MADELEINE
(letörli magáról a töpörödést) Ezt csinálja,
fôfelügyelô úr, ha meghatódik, mindig megáll.
A
RENDŐR Ne hatódj meg.
CHOUBERT
Nem fogok többet, fôfelügyelô úr. Soha többé.
A
RENDŐR Keresd Mallot-t! Mallot! T-vel a végén!
Közeledsz hozzá? Látod ôt?
MADELEINE
Mallot! Kiálts, édesem. Nagyot. Mallo-o-o-ot!
A
RENDŐR Ne mereszgesd a szemed. Láss. Megérinted,
megragadod. Nyújtsd ki a karod!
CHOUBERT
El van torlaszolva az alagút.
A
RENDŐR Állj meg, ahol vagy, ne billegj. Légy
nehezebb, fejts ki erôt. Süllyedj. Egyhelyben.
MADELEINE
Csakugyan labilis vagy édesem, adjál bele erôt. Ne ilyen
lagymatagon. Légy férfi.
CHOUBERT
Már az államig ér a sár.
A
RENDŐR Amíg beszélni tudsz, nem tettél meg mindent.
Még lejjebb. Miért félsz annyira a sártól. Sárból
lettünk, sárból vétettünk.
MADELEINE
Bele a sűrűjébe, drágám. Ne félj a sártól!
A
RENDŐR Kint van a szád. Dugd bele a szád. Az orrodon
vegyél levegôt!
MADELEINE
Nagy levegôt!
A
RENDŐR Most az orrodat! Ne lássam az orrod.
MADELEINE
A szemedet is. Kint van a szemöldöke! Húzd lejjebb a fejed!
A
RENDŐR Nem hallja. Pedig a füle még kinn van.
MADELEINE
(nagyon hangosan) Húzd be a füled! A haját is?
A
RENDŐR Nyomja lejjebb! Segítsen neki!
MADELEINE
Nyújtsd ki a karod, húzz erôsen hátra, közben nyisd szét az
ujjaidat, így be tudsz úszni a sűrűjébe.
A
RENDŐR A feleséged nagyon helyesen mondja. Meg kell
találnod Mallot-t, mindenáron!
Choubert
már nem látszik
MADELEINE
Nem hallom a hangját.
A
RENDŐR Átlépte a hanghatárt.
MADELEINE
Szegénykém.
A
RENDŐR (durván) Mit siránkozol itt? Majd
visszanyeri a hangját. Bonyolítod nekem a helyzetet.
MADELEINE
Eltűnt. Nem látom.
A
RENDŐR Átlépte a fényhatárt.
MADELEINE
Nem lett volna szabad belemennem ebbe a játékba.
A
RENDŐR Ne félj, kibír ez mindent.
MADELEINE
(zsebkendôjébe sír) Szegény. Én vagyok a hibás.
A
RENDŐR Na, elég a sopánkodásból. (a
zsebkendôre köp, azzal dörgöli a nô arcát) Ne félj
semmitôl. Itt vagyok. Szépségem (átöleli), kettesben
vagyunk.
MADELEINE
(szipog) Törvényes dolog ez?
A
RENDŐR Hát persze, hogy az. Törvényes. Mitôl
félsz? Vissza fog térni hozzád.
MADELEINE
Igen?
A
RENDŐR Egészen megkedveltem. (leveti a
felöltôjét, kioldja a nyakkendôjét, kihúzza nadrágjából
az ingét, amelyrôl most látszik csak, hogy hálóing)
MADELEINE
(ô is vetkôzik) Komolyan mondod?
A
RENDŐR Voltaképpen hiányzik. (bebújik a takaró
alá és behúzza oda a kezdetben vonakodó Madeleine-t)
Bennünk él tovább.
MADELEINE
(Kidugja a fejét a takaró alól) Hallottad?
A
RENDŐR Ez ô!
MADELEINE
Lélegzik. Az ô imádott szuszogása. Jaj, mit tettünk! (visszamászik
a takaró alá) De muszáj, ugye?
CHOUBERT
(kimászik a takaró alól, monoton mozgással ringatja
magát) Mama, papa, mama, papa...
A
takaró alatt küzdelem, Choubert moccanás nélkül leselkedik
MADELEINE
(kócosan, meggyötörten kikecmereg) Te aljas, te!
Elraboltad az egyéniségemet, lerágtad a csontomról a húst,
tönkretettél, megaláztál, megnyomorítottál. Elég volt.
A
RENDŐR És akkor most mit akarsz csinálni?
MADELEINE
Megölöm magam.
A
RENDŐR Nem fogom megakadályozni.
MADELEINE
Boldog vagy, ugye? Örülsz, hogy megszabadulsz tôlem!
A
RENDŐR Az agyamra mész.
MADELEINE
(zokogva üti a Rendôrt) Te szörnyeteg.
A
RENDŐR A sírástól még a szokottnál is rondább
vagy.
MADELEINE
Neeem! Ezt már nem bírom elviselni. (megtalálja az
orvosságos fiolát, dönti magába a tablettákat)
A
RENDŐR Meg vagy ôrülve? (küzdelem, hogy
kicsavarja a kezébôl) Elég volt!
Megfeszülnek
az izmok, egy pillanatnyi mozdulatlanság, majd a Rendôr
arckifejezése megváltozik, s most már ô kényszeríti a nôbe
a fiola tartalmát. Még le is nyomja a torkán. Madeleine
fulladozik, majd egy utolsó gesztussal megmerevedik. A Rendôr
az ágy alá pakolja.
CHOUBERT
(Szirénázó sírás, mely egyre inkább a sziréna vijjogó
hangját idézi. A fejére borított takaró alól kukucskál
kifelé) Elsötétítés. "Achtung, achtung:
Lichtspiele" (feltápászkodik, s a 'romok' között
botladozik) Anya! nem látok semmit. Vigyázz,
bombatölcsér! (A romokalól hol egy láb, hol egy kéz
bukkan elô) Anya, nem látlak.... Kérem szépen, a Blomet
utcát keresem... Félek. Anya, fogod a kezem? (Kihúzza Madeleine-t
a törmelékek alól, porolja ruháját, amelybôl sűrűpor
száll föl) Nem hallom, amit mondasz... (próbálja
leolvasni a szájáról) "Kisbogaram... most....
elhagylak... sok... könnyet... kell ... mondanod....
nem:ontanod... " Anya, ha elmész, egyedül maradok! Azt
mondja: Meg kell bo....
MADELEINE
... kell bocsátanod... ez a legnehezebb...
CHOUBERT...
legnehezebb... Még azt is mondja: ha találkozol vele,
engedelmes légy...
MADELEINE
... engedelmes légy... jó fiú, és neki is bocsáss meg.
Fázom. (magára burkolja a lepedôt) El kell mennem, de
te ágyazz be szépen... légy jó fiú... (eltűnik)
CHOUBERT
(mintha a halottas ágyat vetné meg, benne az apára
emlékeztetô Rendôrrel. Hangja, mintha egy kriptából szólna,
vagy egy székesegyházból: visszhangos) Talán nem is
gonosz voltál, csak szigorú. Amit gyűlöltem benned. az az
erôszakosságod volt, az önzésed. Emlészel apám, milyen
gyakran megvertél. (cigarettára gyújt) Én nem
üthettem vissza, de megvetetettelek. Ez volt a bosszúm, mert ez
fájt neked: a megvetés. Nem volt igazam. Jó kispolgár
voltál... de mért baj az.... én is az vagyok. Béküljünk ki,
jó? (apja szájába dugja a cigarettát)
A
RENDŐR (csak a visszhangos hangja szól, szájában
füstöl a cigaretta) Én nem haragszom rád.Miattam aztán
ne legyen, fiam, bűntudatod! Ha csak címszavakban ismernéd az
életem, mindent megértenél te is...
CHOUBERT
Apa, miért nem szólsz hozzám? Rám se néz...
A
RENDŐR Kezemben koffer, kereskedtem, képekkel,
könyvekkel, küszöbök, kukucskálók, kidobtak, kölcsönök,
kapualjak, koffer, köszönés, köszvény, kellemetlenségek,
kiszolgáltatottság, katonaság...
CHOUBERT
Az életed most már mindig csukott könyv marad elôttem...
miért nem szólsz?
A
RENDŐR ... bajtársak, bombázás, belövés,
borzalmak, bújkálás, babfôzelék, békétlenség,
bosszúvágy, babakelengye, bankett, bagószag, baleset,
bárányhimlô, bánat, befektetés, bankcsôd, becsűsök,
becstelenség, börtön, barmok, bunkók, bedórendszer,
beiskolázás, bélhurut, bicikli, bíróság, bisztrók, boltok,
botrány, búcsú...
CHOUBERT
Nincs feloldozás... örökre a lekifurdalás.... a többi néma
csend.
A
RENDŐR (megrázza magát, felül)
Személyeskedés, személyes ügyek.... kit érdekelnek ezek?
Mallot-t keresd! Verj ki minden mást a fejedbôl!
CHOUBERT
Igenis, fôfelügyelô úr... (rendberakja az ágyat) csak
szerettem volna... mégis a szüleim voltak, és ha már ilyen
mélyre kellett szállnom, ugye...
A
RENDŐR Magánügy. Engem nem ezért fizetnek. Tovább!
Menj tovább!
CHOUBERT
Még mélyebbre?
A
RENDŐR îrd le, mit látsz!
CHOUBERT
Sötét, üresség, vasajtók, kötelek, csigák, deszka,
lépcsôk...
A
RENDŐR (a karját nyújtja az ágy alól
elômászó Madeleine-nek) Vigyázzon, asszonyom,
lépcsô!
MADELEINE
(erôsen festve, kosztümben) Köszönöm. A jegyek
magánál vannak, ugye?
A
RENDŐR Jobboldal 1,2.
MADELEINE
A látcsövet meg otthonhagytam!
A
RENDŐR Cssss. Elkezdôdött. Ő az, ott.
Az
ágy színpadán Choubert botorkál
MADELEINE
Be van csukva a szeme. Vak? ň, milyen remekül játszik!
Igazából vak?
A
RENDŐR Nem lehet tudni... úgy néz ki.
MADELEINE
Mért nem használ fehér botot? Egyenesen kettô kellene: az
egyik kis fehér, amilyen a rendôröknek van, ezzel maga
irányíthatná a forgalmat, meg egy nagy fehér, amilyen a
vakoknak van. Nem jó? elég kényelmetlen ez a zsöllye...
A
RENDŐR Kicsit halkabban. Nem fogjuk hallani, mit mond.
MADELEINE
Az is lehet, hogy süketnéma.
CHOUBERT
Hol vagyok?
MADELEINE
Hol van?
A
RENDŐR A szerepe szerint az utcán.
CHOUBERT
Valami utcák... valami ösvények... valami tavak...
MADELEINE
Valami micsodák?
CHOUBERT
... valami emberek... valami éjszakák.... valami...egek...
valami világ...
MADELEINE
Hangosabban!
A
RENDŐR Pszt. Nem szabad!
CHOUBERT
Árnyak kélnek... ábrándok....
MADELEINE
Nem szabad? Csaka tapsolnunk szabad a pénzünkért?
CHOUBERT
Sajgó sebek... a mindenség törmelékei.
MADELEINE
Ez szimbólum?
CHOUBERT
Tátongó szakadék...
A
RENDŐR (Madeleine fülébe) Tátongó
szakadék.
MADELEINE
Hallom, de ez akkor se normális. Egy beteg ember. Mintha nem a
földön járna.
A
RENDŐR Hát persze, hogy nem. A föld alatt.
MADELEINE
Aha! (ámulattal) Hogy maga milyen gyorsan megérti a
dolgokat!
CHOUBERT
Beletörôdni! Ismeretlen kór rág rajtam...
MADELEINE
Hogy hívják ezt a színészt, aki ezt a szerepet játssza?
A
RENDŐR Choubert.
MADELEINE
Remélem, nem a zenész?
A
RENDŐR Nem, dehogy.
CHOUBERT
Hová tűnt a szépség? A jóság? Szerelem. Mindent
elfelejtettem.
MADELEINE
Na, jól nézünk ki. Még súgó sincs.
CHOUBERT
Összetörték a játékaimat...
MADELEINE
Sajnáltatja magát, mi?
CHOUBERT
Valamikor, az idôk kezdetén...
MADELEINE
Atyaisten! Végigmondja a történelmet?
A
RENDŐR Türelem, felidézi a múltját.
MADELEINE
Micsodáját? Hova jutnánk, ha mindenki idézgetne? És a
szemérem?
CHOUBERT
(vonítva szűköl)
MADELEINE
Na tessék, sír.
A
RENDŐR A szél zúgását utánozza. Erdôben van.
CHOUBERT
Szél rázza a fákat... nedves liánok, indák, fekete
patakok... pára... a horizonton hatalmas fekete függöny...
MADELEINE
Mi? Mi van?
A
RENDŐR Látod az árnyákát? Azon a fekete kárpiton
valami kirajzolódik?
CHOUBERT
Fakulnak a fények, homály mindenhol...
A
RENDŐR Legalább azt mondd meg, mit érzel.
CHOUBERT
Sötétség vesz körül. Egyetlen fény-lepke próbálgatja
szárnyait. Az utolsó reménysugár.
Gong
MADELEINE
(tapsol) Nem volt valami eredeti. Se zene, se tanulság...
A
RENDŐR Choubert! Ne ülj a babéraidon. Meg kell
találni Mallot-t. Mit csinálsz?
CHOUBERT
Az emlékezetemben kotorászok.
MADELEINE
Kotorássz módszeresen.
CHOUBERT
Emlékszel, Madeleine?
A
RENDŐR Na, ez már jobb. (Madeleine-hez) Túl
mélyre jutott. Emelkedj föl!
MADELEINE
Az a kérés, hogy emelkedj föl, ha bírsz.
CHOUBERT
Add a kezed!
A
RENDŐR Nehogy odaadd neki!
MADELEINE
Nem adhatom, nem engedi.
A
RENDŐR Próbáld meg egyedül
MADELEINE
Hallod, mire kérnek?
CHOUBERT
Elindulok fölfelé. Meredek... mibe kapaszkodjak?
MADELEINE
Nézz körül, valami ágnak kell ott lennie.
CHOUBERT
Tüskebokrok... omlik a talpam alól a törmelék... kövekbe
fogódzkodom...
MADELEINE
Állj négykézlábra.
A
RENDŐR Kússzál!
CHOUBERT
Elhagytam a tavat... valami csillog, valami kék. Igen. A
Földközi-tenger.
A
RENDŐR Följebb.
CHOUBERT
Csorog rólam a víz.
A
RENDŐR Nehogy megállj!
MADELEINE
Majd én megtörlöm a homlokod.
CHOUBERT
Tériszonyom van. Miért nekem kell folyton hegyet másznom.
Miért tôlem követelik a lehetetlent?!
A
RENDŐR Nem szégyelled magad, te anyámasszony
katonája!
MADELEINE
Ez várható volt fôfelügyelô úr, ez nem bírja
A
RENDŐR Végtelenül lusta.
MADELEINE
Semmire se viszi az életben. Nem volna szabad tulságosan
fölénk emelkednie.
A
RENDŐR Följebb.
CHOUBERT
Véres a tenyerem.
MADELEINE
Bekötöm, csak ne állj meg.
A
RENDŐR Na még egy utolsô erôfeszítés.
CHOUBERT
Fenn vagyok! Sikerült! Fenn vagyok a csúcson. Körben látok
mindent.
A
RENDŐR Keresd.
CHOUBERT
Senki!
A
RENDŐR Az nem lehet. nem csúszhat ki a kezünk
közül. Futás!
CHOUBERT
Futok.
MADELEINE
Csak nejhjogy elrepüljön. Choubert, hallgass ide....
CHOUBERT
Már nem szédülök, kifutott a lábam alól a föld...
MADELEINE
Ne hagyj itt minket! Mit kezdek egyedül? Hogy adok enni a
gyerekeknek? Kikapcsolják a villanyt, elzárják a gázt.
Könyörüljenek a szegény özvegyen... csak egy pár
fillért... A férjem itthagyott a gyerekekkel...
CHOUBERT
Legyôztem a gravitációt, lebegek! Valami nagy tüzes
közeledik!
A
RENDŐR Te disznó! Képes volnál cserbenhagyni
minket?
MADELEINE
Legalább vigyél magaddal! ( Choubert-be csimpaszkodik)
Kevés a ballaszt, fôfelügyelô úr! Markolja meg!
A
RENDŐR Engem te ne instruálj. Micsoda seggfej
munkatársat adtak mellém! egy hülye nôt!
MADELEINE
Én megtettem minden tôlem telhetôt.
A
RENDŐR Gyere le! A nemzetnek, mely ott ált a
bölcsôdnél, szüksége van rád!
CHOUBERT
fény vagyok... áthatolok a sötéten...
MADELEINE
Aludj már ki! Zuhanj le!
Lezuhannak,
egymásba gabalyodva
A
RENDŐR Na, fiacskám.
CHOUBERT
Hol vagyok?
A
RENDŐR Fordítsd erre a fejed, te fajankó!
CHOUBERT
Hogy-hogy itt van fôfelügyelô úr? Hogy jutott be az
emlékeimbe?
A
RENDŐR Követtelek. Forró nyom, nem hallottál róla?
MADELEINE
Nem kellene felkelnünk? Szerencséd volt, hogy a fôfelügyelô
úr közbelépett, te világcsavargó, te! Ha nem tartunk
vissza...!
A
RENDŐR Megbízhatatlan vagy. Mindenrôl
megfeledkezzel. Gyenge jellem, asszonyom. A kötelességtudat
teljességgel hiányzik belôle. Súlytalan. Megméretett és
könnyűnek találtatott.
MADELEINE
Inkább kissé nehéz.
A
RENDŐR Nem tűrök ellentmondást! Senkitôl.
Felállni! (kibogozódnak)
CHOUBERT
Eltévedtem. Azt hittem, már fölérkeztem a csúcsra...
MADELEINE
Hogy mehettem hozzá egy ilyen senkihez! Annakidején olyan
ígéretesen indult és most nézze meg! (megpróbálja
renbeszedni, gatyábarázni) Katasztrófa! Nézzen rá:
lelkileg labilis, erkölcsileg ernyedt, testileg leromlott. Fel
kéne táplálni.
A
RENDŐR Madeleine, Madeleine! Hogy bírt hozzámenni
egy ilyen senkihez?! Annakidején olyan ígéretesen indultál!
Katasztrófa! Lelkileg labilis vagy, erkölcsileg ernyedt,
testileg leromlott. Fel kéne táplálni.
CHOUBERT
Madeleine ugyanezt mondta. Miért tetszik utánozni a
fôfelügyelô úrnak?
MADELEINE
Nem szégyelled magad?! Hogy beszélsz a fôfelügyelô úrral?!
A
RENDŐR (a táskájáért indul) Na majd én
megtanítom ezt a kis nyavalyást a jómodorra! Kigyógyítlak
én, ne félj!
MADELEINE
Pedig igazán jól fôzök, étvágya is van... nem értem.
A
RENDŐR Ingedet felhúzod, gatyát le! (beöntéshez
készül)
CHOUBERT
Nem! nem akarom!
MADELEINE
(lefogja) A doktor bácsi meggyógyít... észre se fogod
venni és már túl is vagyunk rajta.
A
RENDŐR (Choubert ordításával nem törôdve,
beöntést ad) Nem mozog! Fogsz még összevissza kódorogni?
Kötelességedrôl megfeledkezni? Úgy. na, ennyi volt az egész.
MADELEINE
Elsűllyedek a szégyentôl. Felnôtt ember és így
hisztériázik! (A közönség soraiban ülô egyik hölgyhöz
fordul) Nincs igazam, asszonyom?
A
RENDŐR Semmi tartás, semmi erô. Itt az ideje, hogy
gondoskodjak rólad. lesz elég erôd, fogsz még te kesztyűbe
dudálni!
MADELEINE
Hallod? A fôfelügyelô úr megtanít kesztyűbe dudálni.
A
RENDŐR Hozod már végre azt a rohadt kávét?!
MADELEINE
Jézusom, a kávé! (az ágy alá mászik)
A
RENDŐR Na most a szemed közé nézek!
Kitárul
a nagyajtó, a keretben NICOLAS jelenik meg, a bohém és a
clochard keveréke. Széles jókedvvel, zsebében ital.
NICOLAS
Ha hideg van, nincsen meleg,
Ha meleg van, az is hideg.
Ha hideg van, hideg van-e?
Ha meleg van, hideg van-e?
És mi van, ha hideg van épp?
CHOUBERT
(elôl összefogva a leeresztett nadrágot, szinte
közönyösen) Nicsak, Nicolas. Ezek szerint megírtad a
verset.
NICOLAS
A fenét írtam. Aludtam. Ezt a Ionesco írta. Minek írjak, ha
ô ír. (A közönség soraiban ülô egyik hölgyhöz fordul)
Nincs igazam, asszonyom?
CHOUBERT
Fôfelügyelô úr, engedje meg, hogy bemutassam Nicolas
Elcheu-t.
A
RENDŐR (megzavarodva) Csak nem Elsô Miklós? A
mindenoroszok cárja?
CHOUBERT
Nem, uram. Elcheu a családneve: E mint Etienne, L mint Louis, C
mint Cécile, H mint Hugo, E mint Etienne, U mint Übü király.
Elcheu.
NICOLAS
Folytassák csak, mintha itt se lennék. nehogy abbahagyják
miattam. (befekszik az ágyba)
MADELEINE
(bead tálcán egy csésze kávét, Nicolas tartja, a
többiek észre sem veszik)
A
RENDŐR Azért nem találtad meg Mallot-t, mert lukas
az emlékezeted. Most majd betömjük azokat a lyukakat.
NICOLAS
(a tálcát nézi) Calvados nincs?
A
RENDŐR Parancsol?
NICOLAS
Semmi, semmi... ne zavartassa magát.
A
RENDŐR Ön eszerint költô, uram.
NICOLAS
Eszerint.
A
RENDŐR (A közönség soraiban ülô egyik
hölgyhöz fordul) Költô. (a táskájából karaj
kenyeret húz elô, odanyújtja Choubert-nak) Egyél.
CHOUBERT
Köszönöm, nemrég vacsoráztam, fôfelügyelô úr.
A
RENDŐR Egyél csak.
CHOUBERT
Vacsorára egyébként sem eszem sokat. Köszönöm, nem kérek.
A
RENDŐR Egyél! Ez parancs.
CHOUBERT
Megpróbálok (undorodva a szájához emeli a kenyeret)
Madeleine
újabb csészét nyújt fel a tálcára, ettôl kezdve
folyamatosan hozza be a csészéket az ágy alól és helyezi
Nicolas elé a tálcára. Olyan mintha a költô és az asszony
észre sem venné egymást.
A
RENDŐR Már így is sok idôt fecséreltünk a
nyavalygásaidra. Gyorsabban.
CHOUBERT
Igyekszem, uram, de ez fakéreg, vagy mi. Tölgyre gyanakszom. (A
közönség soraiban ülô egyik hölgyhöz fordul) Ugye
onnan nézve is úgy tűnik, asszonyom?
NICOLAS
Mit szól ehhez az önkorlátozás-rendelethez, fôfelügyelô
úr?
A
RENDŐR Egy pillanat. A fakéreg nagyon egészséges.
Tiszta vitamin. (Nicolas-hoz) Nézze, uram, nekem az a
feladatom, hogy végrehajtsam.
CHOUBERT
Nagyon kemény.
A
RENDŐR Ne cirkuszolj.
NICOLAS
Na persze. Bár én nem mint hivatalnokot kérdeztem, hanem mint
állampolgárt, mint homo sapienst, mint homo eticust, mint
homo... ph!
A
RENDŐR Én csak az ügy katonája vagyok, uram.
NICOLAS
(minden él nélkül) Gratulálok.
CHOUBERT
Felvérzi az ínyemet.
A
RENDŐR Mozgasd az állkapcsodat. Rágj.
CHOUBERT
(sírva) Bocsánatot kérek, fôfelügyelô úr, minden
rosszért, amit elkövettem.
NICOLAS
A színházról, úgy gondolom, van véleménye, fôfelügyelô
úr?
A
RENDŐR Rágni, nyelni. A szürrealista színházra
gondol?
NICOLAS
A színházra. Ha a cselekmény oksági elven épül, akkor nincs
se dráma, se tragédia. a tragédia komédiába fordul, a
komédia tragédiába és vidám lesz az élet. (A közönség
soraiban ülô egyik hölgyhöz fordul) Nincs igazam,
asszonyom?
CHOUBERT
(rág) Hihám heh ah éheh...
A
RENDŐR Koncentrálj. Rágni, nyelni. Én uram,
lépésrôl lépésre haladok. Meg akarom találni Mallot-t,
t-vel a végén. Rágni, nyelni.
NICOLAS
Akkor az új színház kérdésében nem értünk egyet. Nem baj.
Nincs harag. Nekem ugyanis az a gondom a régi formákkal, hogy a
cselekmény kedvéért lemondanak az alakok önazonosságáról,
az egyéniségrôl. (A közönség soraiban ülô egyik
hölgyhöz fordul) Nincs igazam, asszonyom?
CHOUBERT
Hemonhanak ah önahonohhsághóh.
A
RENDŐR Ne forgasd a szádban, rágni nyelni.
CHOUBERT
Hadd nyeljem le apránként.
A
RENDŐR Gyorsan egy falatot! (betömi a szájába)
NICOLAS
Az egyes szereplôk elkezdenek ugyanis egymásra hasonlítani,
és egyre kevésbé önmagukra. (A közönség soraiban ülô
egyik hölgyhöz fordul) Nincs igazam, asszonyom?
CHOUBERT
Madeleine!!
A
RENDŐR (rikácsol) Ki ne hányd, mert
lenyeletem veled.
CHOUBERT
Beszakad a dobhártyám, felügyelô úr!!!
A
RENDŐR FŐfelügyelô!!!!
CHOUBERT
(szájában étel, a fülét befogja) Höhehühehô uh.
A
RENDŐR Te nekem nem fogod be a füled. (lefeszíti
a kezét) Hallottad Choubert, nem fogod be, mert ha én fogom
be, az fájni fog!
Nicolas
kezdi nagy figyelemmel szemlélni az eseményeket. Kezében a
tálcával, közelebb mászik
NICOLAS
Van valami gond a gyerekkel?
A
RENDŐR Rágni, nyelni... Az istennek se hajlandó
enni. Úgy kell belediktálni mindent. Rág. Nyel.
CHOUBERT
(teli szájjal, végtelen szomorúsággal, megtört szemmel)
ua aa, o ie é a eo ooa é a áo ée?
A
RENDŐR Mit mondasz?!
CHOUBERT
(kiköpi a tenyerébe, ami a szájában volt) Tudja maga,
hogy milyen szép a templom oszlopa és a lányok térde?
NICOLAS
Mi a fenét művel azzal a gyerekkel?
A
RENDŐR Asztalnál nem beszélünk. Lenyelni. Az
utolsó morzsáig.
CHOUBERT
Igenis, fôfelügyelô úr. (visszateszi a szájába) le-
he -hem.
A
RENDŐR Ezt is. (újabb adagot töm belé)
Rágni! Nyelni!
CHOUBERT
Oa eé i a ô.
A
RENDŐR Mi van?!
NICOLAS
Azt mondja: olyan kemény, mint a kô. Látja, hogy nem bírja
lenyelni! (A közönség soraiban ülô egyik hölgyhöz
fordul) Nincs igazam, asszonyom?
A
RENDŐR Dehogy nem bírja. Nem akarja.
MADELEINE
(széles mosollyal, dallamosan) Megjött a kávé.
NICOLAS
Mindent megpróbál szegény gyerek, de összetorlódott a
torkán az a kô vagy vas vagy mi a nyavalya.
A
RENDŐR Összetorlódott? (felgyűri az ingujját,
hozzákészül, hogy letólja az ételt Choubert torkán)
MADELEINE
Mért kell mindenbe beleszólni? van annak a gyereknek nyelve. Ha
valami nem esik jól neki, majd szól.
A
RENDŐR Majd letolom én neki.
Nicolas
odaugrik a Rendôrhöz és lecövekel elôtte fenyegetôen. Az
elengedi Choubert torkát és zavartan áll fel.
Kérem Nicolas Elcheu úr, én csupán a kötelességemet
teljesítem. nekem meg kell tudnom, hol rejtôzik Mallot, t-vel a
végén. A barátja kell, hogy nyomra vezessen, mert ô ismeri.
De le van gyengülve. Fel kell táplálnunk.Én önt igen nagyra
becsülöm. Lelkes olvasója vagyok.
MADELEINE
Hallod, Nicolas, a fôfelügyelô úr igen nagyra becsül. (A
közönség soraiban ülô egyik hölgyhöz fordul) Ugye, Ön
is hallotta, asszonyom?
NICOLAS
A fôfelügyelô hazudik.
MADELEINE
Jézusom, Nicolas!
NICOLAS
Én egyetlen sort se írok. Ezt te is tudod Madeleine, és azt
is, hogy erre büszke vagyok.
MADELEINE
Ne kicsinyeskedj, Nicolas. Nem írsz, de írhatnál.
A
RENDŐR (növekvô félelemmel) Valóban uram.
Franciaországban mindenki ír.
NICOLAS
Elég baj az. Ott van nekünk Ionesco és untig elég, ha Ionesco
ír. (A közönség soraiban ülô egyik hölgyhöz fordul)
Nincs igazam, asszonyom?
MADELEINE
Könnyelmű vagy, Nicolas. A világ a szemünk elôtt hullik
darabokra. És te, aki tanuja vagy ennek a széthullásnak, néma
maradsz! Nézz magadba és lásd be, hogy a fôfelügyelô úr
csak buzdítani akart.
NICOLAS
Köpök rá.
MADELEINE
Nicolas, visszaélsz a vendégjoggal!
NICOLAS
Ez egy elmebeteg!
A
RENDŐR Én?!!
CHOUBERT
Már nem fáj, nem fáj, lenyeltem.
MADELEINE
Parancsoljanak, a kávé.
A
RENDŐR Ez szíven ütött, uram. (elgörbülô
szájjal) Köszönöm a kávét, Madeleine. Az
igazságtalanság nagyon rosszul esik az embernek. Én be sem
akarok jönni, a barátja becipel, egy apró szívességre kérem
csupán, végig kell hallgatnom az életét, miközben
elszólítana a kötelesség....
MADELEINE
Ez szóról szóra így volt.
CHOUBERT
Na, mindent megettem, én vagyok az angyal, mehetek játszani?
A
RENDŐR Gyűlölöm!
MADELEINE
Ezt sosem gondoltam volna rólad, Nicolas. Ártott ez a
fiatalember neked? vagy nekem? vagy neki? Nézz rá
szegénykére... Maga a tisztaság, a kötelességtudat...
A
RENDŐR Ugye, megköszöntem, asszonyom a kávét?
MADELEINE
Jaj, a calvados!
A
RENDŐR Ne, ne, kérem ne. Szolgálatban egy kortyot
sem.
MADELEINE
Nézd a szemét, Nicolas, mint egy riadt ôzikéé a puskacsô
elôtt.
Nicolas
elindul a Rendôr felé, aki rémületében bebújik a takaró
alá. Nicolas vasmarokkal szorítja. A Rendôr hatalmas
élniakarással küzd, újra meg újra kibukkan a dunna alól. De
Nicolas mindig visszanyomja. A házaspár undorodva figyeli a
haláltusát.
A
RENDŐR Úristen, mit akar?
MADELEINE
Nicolas, gondolkozz, mielôtt cselekszel.
CHOUBERT
Szegény fiú, hogy reszket! Madeleine, megy a fűtés? Mi ez a
büdös.
MADELEINE
Atyaisten. szegény fiú, becsinált félelmében. Na moshatok.
Nicholas, engedd ki az ágyból.
A
RENDŐR (fuldokolva felbukkan) Segítség!
MADELEINE
Nicolas, tiszta vörös a fejed! Ereszd el azt a gyereket.
CHOUBERT
Nem tudjuk megakadályozni, ismerem Nicolas-t, ha a fejébe vesz
valamit...
A
RENDŐR (fuldokolva felbukkan) Szeretnék egy
posztumusz kitüntetést...
MADELEINE
(utána kiált) Elintézzük, ne féljen, felhívom az
elnököt! Nicolas, most már tényleg!
CHOUBERT
Csak hergeled.
A
RENDŐR (fuldokolva felbukkan) Áldozat vagyok a
kötelesség oltárán!...
MADELEINE
(kis szünet után) Hagyd már abba!
CHOUBERT
Nem hallom a hörgést.
Nicolas
lassan lehúzza az áldozat fejérôl a dunnát. Az nem mozdul.
Madeleine fölé hajol. Majd leteríti a lepedôvel.
16.
Függelék.
MADELEINE
Hogy ennek pont nálunk kellett megtörténnie! Szegényke, olyan
kis aranyos volt. (A közönség soraiban ülô egyik
hölgyhöz fordul) Nincs igazam, asszonyom? (Nicolas-nak)
Vedd tudomásul, hogy nekünk nagyon fog hiányozni ez a
fiatalember, akit te ilyen barbár módon megöltél. Miért kell
ilyen esztelenül gyűlölnöd a rendôrséget? Most aztán mit
csináljunk? Ki segít nekünk, hogy megtaláljuk Mallot-t. Na?!
NICOLAS
Lehet, hogy elhamarkodtam a dolgot...
MADELEINE
Még jó, hogy belátod. Mind egyformák vagytok.
CHOUBERT
Igen. Mind egyformák vagyunk.
MADELEINE
Nem gondolkoztok, csak neki mindennek! Késô bánat. Meg kell
találnunk Mallot-t. Nem lehet az ô áldozata hiábavaló.
Szegényke, feláldozta magát a kötelesség oltárán.
NICOLAS
Igazad van. Megtalálom Mallot-t.
MADELEINE
Ezt vártam tôled, Nicolas.
NICOLAS
Ne félj barátom (a Rendôr tetemének), áldozatod nem
lesz hiábavaló. (Choubert-nak) te majd segítesz.
CHOUBERT
Azt már nem. Én már teljesítettem a kötelességem.
MADELEINE
Te szívtelen.
CHOUBERT
Nem akarom!!
MADELEINE
Mi ez a hisztéria?!
NICOLAS
(elôvesz egy darab kenyeret a Rendôr táskájából)
Egyél.
CHOUBERT
Nem vagyok éhes.
MADELEINE
Fogadj szót szépen Nicolas-nak. Nézd én is eszem.
CHOUBERT
(teli szájjal) Áldozat vagyok a kötelesség oltárán.
NICOLAS
(eszik) Én is. Rágni, nyelni.
MADELEINE
Mindannyian a kötelesség áldozatai vagyunk.Rágni. Nyelni.
CHOUBERT
Rágni. Nyelni.
Kötelességszerűen,
elszántan esznek és bíztatják egymást
[2][1] Egy égô szerenád
A narancsfák tövén
A szerelem dalát
îgy küldöm neked én.
Míg száz buja virág
ont illatot felém
ůgy érzem, hogy a szíved enyém.
Te portugál legény,
egy május éjjelén,
mondd érzed ezt a forró tavaszt?
Mely édes illatát és száz orchideát,
s a szíveinkben vágyat fakaszt...
C netrights: Magyar Színházi Portál