Caspar Hauser

profán passió

I/1. Csepürágás

Signore i signori! Spectaccolo! (kint az előtérben játék függönnyel és székekkel)

(bevezetés, leültetés)

Signore i signori! Prima scena. Inkontro inaspectato. (bujkálás a paravánban)

Seconda scena. Amora grande. (mechanikus szex)

Terca scena. Bambino povero. (szülés)

Kvatra scena. Morte tradzsika. (huzavona a vizes ronggyal)

Ultima scena. Baccanale. (közönség felállítása a székekre)

I/2. Megtalálás

NŐBOHÓC    ( általános elképedés) Hoppá, de fel vagy szerszámozva, barátom!

FÉRFIBOHÓC           Nem fog így uraságod becses szerve megfázni? Mit fog szólni a nagyságos asszony, mikor azt mondja hapci, hapci! (nagyokat tüsszög)

ÉBER              Hogy nem szégyelli magát a mocskos szatírja! Le kéne tépni az ilyennek tőből!

TUDÁLÉKOS (odamegy Casparhoz) Nem látja, hogy mondani akar valamit? Takarja be már magát jóember! Mi történt magával?

CEMENDE     Juj, hát ez meztelen! Kilátszik mindene...

KÉKHARISNYA       Azért ez mégiscsak hallatlan! Fényes nappal a nyílt utcán. Nem kéne mégis valakinek intézkedni?

ÉBER              Szólaljon már meg, az istenit magának!

TUDÁLÉKOS Nem látja, hogy valami baja van?

ÉBER              Ennek baja? Elkaptuk, aztán most hülyének tetteti magát.

KÉKHARISNYA       Mért nem szalad már el valaki a városházára?

HÁZMESTER Ilyenkor jegyzőkönyvet kell felvenni. Ilyenkor mindig jegyzőkönyvet vesznek fel. (krétával helyszínt rajzol)

TUDÁLÉKOS De hát nem tud beszélni?

HÁZMESTER Nincs papír valakinél?

FÉRFIBOHÓC           (paravánt elveszi)Hahó, hercegem, nyelvünkkel mi újság van?

NŐBOHÓC    (miután leemelték Caspart)Csak kacsints egyet szépfiú, ha tetszem neked!

HÁZMESTER Van papírja valakinek? Ceruzámat se találom...

TUDÁLÉKOS Maradjon már a jegyzőkönyvével, agyára megy mindenkinek.

ÉBER              Be vagy szarva, mi? Na majd megoldom én a nyelved.

HÁZMESTER Először a nevét kell felírni, aztán az anyja nevét, meg hogy hol született.

CEMENDE     De ha egyszer nem szólal meg!

ÉBER              Ellepnek minket az idegenek!

HÁZMESTER Senki nem nyúl semmihez.

TUDÁLÉKOS Ültessük le valahova. Alig áll a lábán.

CEMENDE     Fektessük a földre, nem?

HÁZMESTER Fel kéne írni a bűntény körülményeit.

TUDÁLÉKOS Hol történt itt bűntény, maga okostojás?

ÉBER              Leitta magát, merev részeg. Leheljen rám, vadbarom!

NŐBOHÓC    Csak a kedvemért mondj valami szépet, te kis tünemény!

ÉBER              Vagy ha nem részeg, akkor bolondokházából szökött meg. Meg kéne kötözni!

FÉRFIBOHÓC           Böffenjen már valamit, királyfi!

CASPAR         (lekuporodik a székek közé)

KÉKHARISNYA       Miért nem kötözi meg valaki? Lehet, hogy veszélyes!

CEMENDE     A múltkor is egy ilyen rámvetette magát, képzelje, és fojtogatni kezdett.

ÉBER              Szökött katona, tele van velük az erdő.

HÁZMESTER Inkább őrült lehet, olyan furcsán néz...

TUDÁLÉKOS Enni kéne adni neki, kimerült lehet.

KÉKHARISNYA       Akkor meg hozzanak enni, csak csináljanak már valamit!

ÉBER              (ráüvölt) Vigyázz! Mondom én, szökött katona, levetette az egyenruháját, hogy ne ismerjenek rá.

HÁZMESTER Valami koszos sváb vagy porosz lehet.

FÉRFIBOHÓC           Jöjjön, kapitányom, emelgesse egymás után a lábát! (próbálja, hogy járjon) Botlábú kollégáimat is én tanítom a színpadon járni. Uno, due, uno, due. Pont olyan tehetségtelen, szinyóre, mint szeretett kollégáim. Uno, due, uno, due.. Hoppá! (felrántják) Ollé! Produkció!

NŐBOHÓC    Vesztfáliában mutogatott a konkurencia egy ilyen fura szerzetet. Farkasembernek nevezték, mert farkasok nevelték fel az erdőben.

TUDÁLÉKOS Szedje össze magát, fiatalember, és válaszoljon: hogy hívják? honnan jött?

ÉBER              Juhászkutya legyek, ha nem szimulál.

NŐBOHÓC    Nyers húst kéne neki adni, a vesztfáliai farkasember is csak azt evett.

FÉRFIBOHÓC           A vesztfáliai farkasemberen sokkal több szőr volt és vicsorgott (vicsorog). És förtelmes farkasszaga volt. (megszagolja) Hú, hát ez is büdös...

HÁZMESTER Fuj, de büdös! Hogy lehet emberi lénynek ilyen szaga? (már indul is kifelé, hordja be a vödröket)

KÉKHARISNYA       Tessék, már csak a járvány hiányzik!

CEMENDE     Már viszketek is!

NŐBOHÓC    (Bolha-dalt énekli)

ÉBER              Irtsuk ki a férgeket! (önti a vizeket)

CEMENDE     Nem kéne mégis beszappanozni?

KÉKHARISNYA       Miért nem a felcser csinálja az ilyesmit, minek tartja a város?

CASPAR         (imbolyogva megindul)

NŐBOHÓC    (tovább énekelve elkapja, törölgeti)

FÉRFIBOHÓC           Maharadzsa, fogadja nagyrabecsülésem szerény jeleként eme bugyogót! (leveszi bohócnadrágját)

NŐBOHÓC    (gyűjteni kezd) Szinyóre i szinyóri! Könyörüljenek a szegény árván!

TUDÁLÉKOS Mégse nézhetjük, hogy itt álljon pucéran! (adná a kabátját)

KÉKHARISNYA       (bohócok már majdnem felöltöztették Caspart) Miért nem kerítenek valami rendes ruhát neki? Ki fogja ennek gondját viselni?

CEMENDE     Mégse hajthatjuk ki az erdőbe.

TUDÁLÉKOS Szólaljon már meg, mert nem tudunk magával mit kezdeni!

ÉBER              (megfogja a vödröket) Te állat!

CASPAR         (békítően, segélykérően). Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

ÉBER              Na ugye, hogy tudsz beszélni, csak rád kellett ijeszteni! (kiviszi a vödröket)

FÉRFIBOHÓC           Goethe vagy saját?

NŐBOHÓC    Szép orgánumod van!

CASPAR         (látja a bátorító mozdulatot, bizalommal) Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

CEMENDE     Milyen nyelven beszélhet?

KÉKHARISNYA       Hozzanak már tolmácsot!

ÉBER              (ajtóban támaszkodik) Emberi nyelven gagyogj, bunkó!

CASPAR         (megriadva) Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

HÁZMESTER Biztos valami undorító szász dialektus, azok beszélnek úgy mintha lenne valami a szájukban.

NŐBOHÓC    Azt ismerem, az nem ilyen.

FÉRFIBOHÓC           Hottentottának tetszünk lenni?

KÉKHARISNYA       Szóljon már neki valaki, hogy beszéljen tovább, hátha megértjük!

CEMENDE     Még az is lehet, hogy francia!

ÉBER              Ne játszd meg magad, érted te jól mit mondok. Hogy hívnak?

CASPAR         Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

HÁZMESTER Mégiscsak egy szemét szász tolta ide a képét!

TUDÁLÉKOS De hát akkor megértené a kérdéseinket! Barátom, te jöttél valahonnan...(most mutasd meget kezd játszani) te... laksz ... egy házban... laksz: alszol...reggel...felkelsz....elindulsz...idejössz...honnan?

CASPAR         Ich möcht ein solcher Reiter werden...

TUDÁLÉKOS Nem, nem...te ... jössz...ide...honnan? arról? Arról? Vagy arról? Adja ide azt a krétát! Le tudod rajzolni...érted? rajzolni...

CASPAR         (nyugtázó mosollyal ismeri fel a tárgyat, földre írja nagy nyomtatott betűkkel: CASPAR HAUSER)

HÁZMESTER Még hogy nem tud beszélni, amikor még írni is!

KÉKHARISNYA       Hogy itt mindig történni kell valaminek!

CEMENDE     Végre egy kis izgalom ebben a porfészekben! (ajtón ki)

FÉRFIBOHÓC           (kibetűzi) Caspar...Hauser. Caspar Hausert tisztelhetjük az úrban, nemdebár?

TUDÁLÉKOS Na írjon még valamit...írjon..(megint mutogat)

CASPAR         (értetlenül guggol műve fölött)

FÉRFIBOHÓC           Hölgyek, urak, kérem hódoljanak! A messze földön híres Caspar Hauser látogatott városunkba! Világraszóló esemény, az évszázad szenzációja! (ajtóba hátrál, becsukja)

HÁZMESTER Ezektől a szászoktól minden kitelik!

ÉBER              Kiverem én még belőled, mit akarsz te itt!

NŐBOHÓC    (viccesen átöleli) Ne dühöngjön, táncoljon inkább velem!

ÉBER              Hagyjon engem békén! Semmit se vesznek komolyan. Ripacsok.

NŐBOHÓC    (kifele indul, Bolha-dalt énekli, ajtóból visszaszól) Szinyóre i szinyóri! Finita la commedia!

I/3. Tanulmányozás

DOKTOR       Mi baj van?

CASPAR         (mezítláb ül) Fáj a cipő...

DOKTOR       Hát sajnos vannak dolgok, amiket meg kell szokni. Úgyhogy vedd csak föl, rá kell szoknod, hamarosan leesik a hó.

CASPAR         (indul a cipőért, visszafordul) Hó?

DOKTOR       Persze, te még nem is tudod, mi az a hó. Az eső, az tudod, micsoda. Múlt vasárnap a füvészkertből futnunk kellett hazáig. Mit éreztél akkor.

CASPAR         Szép volt...

DOKTOR       ... igen, a füvészkert, de mit éreztél az esőben?

CASPAR         Kopogott a fejemen.

DOKTOR       ...az eső...

CASPAR         ... és remegtem.

DOKTOR       Fáztál. A hó olyan, mint az eső, csak még hidegebb. Puha és fehér. Nem kopog, csendesen belep mindent.

CASPAR         (félreül felvenni a cipőjét)

DOKTOR       (rendezkedik, jegyzeteléshez készül) Tegnap sem akartál beleülni abba a székbe. Megfigyeltem. Miért van ez, Caspar?

CASPAR         Haragos. (cipőjét fűzi, Doktor szorgalmasan jegyzetel) Hol van most?

DOKTOR       Micsoda?

CASPAR         A hó.

DOKTOR       A tavalyi már elolvadt, az idei meg még nem esett le.

CASPAR         Most fog születni?

DOKTOR       Nem születik, hanem leesik.

CASPAR         Először kicsi.

DOKTOR       Igen, de aztán megvastagszik, beborítja a várost, tavasszal meg elolvad.

CASPAR         Meghal.

DOKTOR       Hát így is mondhatjuk. De a hó nem élő és mi csak az élőkre szoktuk ezt mondani. Minden élő születik, először kicsi, növekszik, aztán meghal.

CASPAR         Én is?

DOKTOR       Mindegyikünk.

CASPAR         Én nem halok meg, én nem voltam kicsi.

DOKTOR       Valamikor kicsi kellett, hogy legyél te is.

CASPAR         Mekkora?

DOKTOR       Ekkora. (két kezével mutatja, aztán a földtől) Aztán ekkora, elkezdtél nőni, nőni, nőni.

CASPAR         (aláállt a kezének, átveszi a magasságot, kezét követve fellép a székre) Ekkora?

DOKTOR       Hát ekkora talán nem.

CASPAR         Pedig érdekes innen.

DOKTOR       Minden, ami él növekszik. A füvészkertben a fű, a fák, a virágok...

CASPAR         Meg a szobor.

DOKTOR       Milyen szobor?

CASPAR         Amelyiknek nincs arca.

DOKTOR       Persze a Szent Pál. Az mindig ott állt.

CASPAR         Nem fárad el.

DOKTOR       Fáradt vagy?

CASPAR         Nem, csak mindig sok a fény, szúrja a szemem.

DOKTOR       Írd le pontosan!

CASPAR         Mikor süt a nap, akkor nagyon erősen. Jön felém, belemegy a két szemembe, megszúrja... Magamat látom a szemedben, kicsi vagyok.

DOKTOR       Hát úgy mint a tükörben.

CASPAR         Nem, a tükörben ugyanakkora vagyok. Itt meg kicsi. Lehet, hogy újra kicsi leszek?

DOKTOR       Ez nem ugyanaz. A valóságban máshogy van.

CASPAR         Akkor ez a tükör nem tükör. Ez hazugság. És azt mondtad, nem szabad hazudni.

DOKTOR       Igazad van. Te se szereted azokat az embereket, akik hazudnak.

CASPAR         Nem szeretem. (a szoba felé indul, majd megáll a haragos szék mögött) És ezt a széket se szeretem.

DOKTOR       És ezt? (a kicsit mutatja)

CASPAR         Nem nemszeretem, csak nem szeretem.

DOKTOR       És ezt? (az egyik ikerszékre)

CASPAR         Ezt szeretem.

DOKTOR       Miért?

CASPAR         Mert ugyanolyan, mint ez. (melléteszi a másikat és egymásba dönti őket)

DOKTOR       És az emberek? Ők is a magukhoz hasonlót szeretik?

CASPAR         Igen. Tegnap láttam az utcán két ikret.

DOKTOR       Ikerpárt.

CASPAR         Honnan tudja az ember, hogy nem ikerpár?

DOKTOR       (javítja) Iker.

CASPAR         Én nem vagyok iker?

DOKTOR       Valószínűleg nem. De elképzelhető.

CASPAR         Ezek testvérek. (a két bőrülőkéjűre)

DOKTOR       És a többi?

CASPAR         Ezek barátok. (összehozza a tonett székeket is)

DOKTOR       És ez? (odasiet a másik karosszékhez)

CASPAR         Őróla nem akarok beszélni.

DOKTOR       És ez meg haragos. Sajátos. (beleül és jegyzetel) Félsz a haragos emberektől?

CASPAR         (a sarokba megy, a paravánhoz) Nem szeretem, ha éjjel meglátogatnak.

DOKTOR       Mikor éjjel?

CASPAR         Ma éjjel. Bejött a szobámba.

DOKTOR       Egy haragos ember?

CASPAR         És volt egy másik Caspar. Az ágya kicsi volt. De az a Caspar nem volt kicsi. (közelít a jegyzetelő Doktorhoz, belenéz a papírokba) Ki volt az a férfi?

DOKTOR       Csak álmodtad.

CASPAR         Álmodtam?

DOKTOR       Amikor alszik az ember, akkor jönnek ezek a képek. Azt mondjuk rá: álmodtam.

CASPAR         Ez se igaz?

DOKTOR       De. Van benne igazság. Azok az emberek, akikkel valamikor találkoztunk, azok éjjel visszajönnek. Csak nem úgy, kicsit másképp.

CASPAR         Az egész nem igaz. És én hazudok.

DOKTOR       Te biztos nem hazudsz. És mi volt még abban az álomban?

CASPAR         A haragos ember nagyon magas volt. Megfogta a kezem és vitt magával.

DOKTOR       És hová vitt?

CASPAR         Nem tudom... más volt, mint itt. Nem tudom hozzá a szavakat.

DOKTOR       Majd én segítek. Csak próbáld meg úgy mondani, hogy én is lássam.

CASPAR         Inkább megmutatom. (paravánt középre húzza) Szabad?

DOKTOR       Persze, mutasd meg.

CASPAR         Volt valami magas, olyan mint a templom. (beállítja középre) Valahol középen. És a lépcső alján állt egy vasruhás. (a támla nélküli széket megfordítja) Nem volt arca, csak kardja. Mentünk a haragossal. Emberek között. De az emberek nem így voltak. Mindenhol, amerre mentünk, így csináltak. (leborítja a székeket) Mind, mind, és mi mentünk sötétben, világosban, emlékszem, és az emberek mind így voltak. (Doktor mellé ül a lépcsőre)

DOKTOR       Meghajoltak?

CASPAR         Igen!

DOKTOR       Biztos? Nem csak én mondtam?

CASPAR         És mikor odaértünk egy ajtóhoz, még a haragos is meghajolt. (azt a széket is leborítja, visszaül)

DOKTOR       És ez is? (másik karosszéket leborítja, jegyzetel) Akiről nem akarsz beszélni?

CASPAR         Ő nem. De többet nem láttam. Nem volt tovább.

DOKTOR       Felébredtél. Nagyon érdekes álom.

CASPAR         Ez megtörtént.

DOKTOR       Az álomban. Mindenesetre nagyon különös. A Tanító úrral nem jártatok a kastélyban?

CASPAR         Nem. (leül a nézők közti helyére) Ő mindig csak tanít.

DOKTOR       Mi van ma? Hm. Vasárnap elviszlek a kastélyba. Mutatok neked lovagi páncélt, hátha olyat láttál álmodban.

I/4. Spionképzés

HADNAGY    Kalácsképű! Micsoda kalácsképe van magának, kedve támad az embernek beleharapni.

KÁPLÁR        Mit kell csinálni?

HADNAGY    Megfigyelni.

KÁPLÁR        Mit?

HADNAGY    Kit! Embereket figyelünk.

KÁPLÁR        Nem fog az nekem menni.

HADNAGY    Dehogynem.

KÁPLÁR        Nem tanultam én az ilyet.

HADNAGY    Ne taposson a sírokon, maga rinocérosz! Elmagyarázom. Maga ott, én itt. Én vagyok a célszemély. Engem kell figyelni. Kezdje. (sírkő mögé térdel)

KÁPLÁR        Akkor én is letérdelek?

HADNAGY    Nem látom magát, mondjuk olvasok. Herbert Englomer, élt kilencven évet. Béke poraira. Kezdje már!

KÁPLÁR        Johann Müller, élt hatvankét évet. A felejthetetlen apa és férj drága emléke szívünkben él.

HADNAGY    Marha, a figyelést, azt kezdje el. (dünnyögve újra olvas) Herbert Englomer...

KÁPLÁR        (kúszik a sírok között)

HADNAGY    (odamegy hozzá, leguggol) Nem lesz ez így egy kicsit feltűnő? Miért nem locsolgat inkább virágot?

KÁPLÁR        (értetlenül ül a földön) ...virágot?

HADNAGY    Sírba visz a hülyeségével. Fordítsuk meg, jó? Hátha úgy megérti. Most én leszek maga. Sétálgasson. ... Ne nézzen ide. Látja, feltűnés nélkül követem. (Káplár megnézi) Mondom, hogy ne nézzen ide, ökör! ... Érti már? Na most akkor próbálja maga! (visszaállnak a kiindulóhelyzetbe)... Csak sétálgat, mintha éppen erre járna. Nem fordul hirtelen. Nem jön túl közel .. ez az. (paraván két oldalán állnak, egymásnak háttal) Mi van? Ne nézzem rám, csak a szeme sarkából.

KÁPLÁR        Ki lesz a célszemély?

HADNAGY    Majd megtudjuk. Figyelünk, ez a fontos. Résen vagyunk, ügyelünk az apró részletekre. Figyelünk mindent és mindenkit. És aki gyanús, azt megfigyeljük.

KÁPLÁR        Gyanús?

HADNAGY    Vagy szórja a pénzt vagy nyomorog.  Vagy túl sokan ismerik vagy senki se. Többnek tartja magát mint ami vagy másnak. Feltámasztja a halottakat vagy ő támad fel, mit tudom én. Elég volt magából. Ide figyeljen... Utcán, hivatalban nem szólít meg, nem ismerjük egymást. Minden szerdán idejön, erre a helyre és ide teszi ez alá... mit tesz ide?

KÁPLÁR        A megfigyelést?

HADNAGY    Jelentést, marha, így hívják.

KÁPLÁR        (olvassa a sírkövet) Joseph Schildknecht, élt 74 évet. Nyugodjék békében.

HADNAGY    Megjegyzi?

KÁPLÁR        Igen: Schildknecht, szerda. (nézi a helyet)

HADNAGY    Aztán ha szép jelentéseket kapok, mit fog ott találni, kalácsképű?

KÁPLÁR        Húszast. (boldog pillanat)

HADNAGY    Ha rászolgál, még rangot is kaphat, akármi is lehet még magából, amennyi esze van.

KÁPLÁR        Káplár?

HADNAGY    Tetszene magának mi, kalácsképű?

KÁPLÁR        Tetszene, hadnagy úr.

HADNAGY    Ezt meg ne halljam civilek előtt. Tud hallgatni, káplár?

KÁPLÁR        Mint a sír, hadnagy úr.

I/5. Kovácsolás

TANÍTÓ         (vödrökkel a kezében belép) Mi van itt, Hauser?

CASPAR         Tűnődtem.

TANÍTÓ         Na ne mondja! Mit tanítottam én magának, Hauser? Mi az első teendő mindig?

CASPAR         A rend, Tanító úr.(elindul pakolni)

TANÍTÓ         Így van. Ha kívül nincs rend, belül se lesz.

CASPAR         (lendületesen pakolnak) Rend a lelke mindennek.

TANÍTÓ         (előkészíti az eszközöket) Nem győzöm elégszer mondani: pontosság, körültekintés. Ha rendesen előkészülünk, megy minden, mint a karikacsapás. Üllő, kalapács. (leveszi a zakóját, legyez vele)Az első lépés: felhevítjük a munkadarabot. Második lépés: megfogjuk a fogóval. És már minden készen is áll arra, hogy azzá formáljuk, amivé csak akarjuk. (sebesen ütni kezdi) Figyeljen, Hauser, figyeljen, mert nemsokára maga következik. És a végén lehűtjük... megedztük. (a vizesvödörbe teszi) A következőben már magának is jut szerep, Hauser. Fogja ezt a kalapácsot. Nézzük sorjában az elejétől, nagyon figyeljen. Egyenletesen üsse, először csak az üllőt, velem együtt. A legfontosabb a ritmus, hogy ráérezzen a megfelelő ritmusra, ezen múlik minden. (egyszerre kopácsolnak, Caspar megtörli a homlokát) Már az Úr is megmondta, hogy a te arcodnak verítékével... Ezért fontos a munka, Hauser. Mindenkinek érteni kell valami hasznos mesterséghez. Látja, én sem vagyok kovács, mégis konyítok hozzá. Mert a munka nevel, magának is csak hasznára lesz. Összpontosítson, Hauser, szívvel-lélekkel, ez a titka. Jól van, eddig derék. (kiveszi a másik vasdarabot) Mi ez, Hauser?

CASPAR         Ferrum.

TANÍTÓ         Micsoda?

CASPAR         Vas.

TANÍTÓ         Ja igen, ferrum, de nem erre gondoltam. Vas, megmunkálatlan vas, nyersanyag. Ezt fogjuk megmunkálni. Gyerünk, üsse úgy, ahogy az előbb. (ütik a vasat) Egyenletesség, pontosság, ez mindennek az alapja, akkor lesz valami valamilyen. Tartani az előírt ritmust, a megfelelő időben ütni. Ez nem csak a kovácsolásra vonatkozik, Hauser. Mindennek rendelt ideje van ezen a földön. A munka által magunkból embert, a nyersanyagból célszerű eszközt kovácsolunk. Urai vagyunk az anyagnak, eldönthetjük, mi legyen belőle. Azzá tesszük, amivé csak akarjuk. Mivé tegyük, Hauser, mit kovácsoljunk?

CASPAR         Kislovat.

TANÍTÓ         Micsodát?

CASPAR         (őszintén) Lovat.

TANÍTÓ         Ne gyerekeskedjen, Hauser, vasból lovat? Mire lenne az jó magának?

CASPAR         Szeretem.

TANÍTÓ         Gyereknek való, maga nem gyerek. Egy kisló haszontalan. A kovácsmesterségnek attól van becsülete, hogy hasznára van mindenkinek. Mégha patkót mondott volna, ahhoz idővel talán lovat szerez. Egyszerűbbel érdemes kezdeni. Mit szólna egy szép kis gyertyatartóhoz? Ennek biztos hasznát venné a leendő otthonában. Miért nem figyel, Hauser? Magának is lesz otthona és az otthonában szüksége lesz gyertyatartóra. Apránként sok mindenre szert tehet.

CASPAR         Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

TANÍTÓ         Ez az , Hauser, látja, mégiscsak ragad magára valami! Az ember nemcsak az anyagot alakítja, hanem saját magát is. Gyerünk! (ütni kezdik újra) Á, nem jó. Sokat beszéltünk, teljesen kihűlt. (visszateszi) Pedig ugye addig üsd a vasat, amíg meleg. Mindig mondom magának, a módszeresség a lényeg. Ki kell használni az időt, amíg áthevül. Addig is idézzük fel, emlékszik-e még, mi különbözteti meg a takácsot a póktól...

CASPAR         (bemagolt anyagot) ...holott mindketten szőnek-fonnak.

TANÍTÓ         Helyes, Hauser, és a válasz?

CASPAR         A takács, ellentétben a pókkal, mindig terv szerint dolgozik.

TANÍTÓ         Pontosan. Az ember tervet csinál, ha hozzákezd valamihez. Még mielőtt egy szalmaszálat is odébbtenne, a fejében már benne van, mit fog csinálni. A célszerűséget mindig szem előtt tartva. Tehát mi van a fejünkben, Hauser?

CASPAR         A kép, a terv.

TANÍTÓ         Ez az. Hogy célszerű legyen az a gyertyatartó. Képzelje el, éjjel otthon felsír a gyerek. Ha megfelelően alakítottuk ki a gyertyatartó alakját, akkor lehetővé válik, hogy a sötétben tapogatózás nélkül megragadjuk. A már jó előre odakészített gyufával csak egy mozdulat meggyújtani. (eljátssza) Megyünk éjjel a szobában, oda a kiságyhoz, föléhajlunk a síró gyereknek. Mire van szükség, hogy rá ne csöpögjön a viasz? Segítek: evésnél használjuk. Ejnye, hát mivel eszünk, Hauser?

CASPAR         Késsel-villával. (reflexszerűen)

TANÍTÓ         Tányér. Tányér kell a gyertya alá. A következő fontos lépés: hány ága legyen a gyertyatartónak?(súgná a választ)

CASPAR         (próbál szájról olvasni) Hat.... öt?

TANÍTÓ         Három. A tapasztalat azt mutatja, hogy három gyertya a legmegfelelőbb. Egyfelől spórolni kell, amennyire csak lehet, másfelől elegendő fény kell, ha teszem azt, éjjel dolgozatot javít az ember. Bizony, Hauser, mert kenyér kell, eltartani a családot. Egyikünk dolgozatot javít, másikunk házat épít vagy éppen cipőt sarkal. Elárulná, hová bámul mialatt én magyarázok? Maga is így fog tenni, Hauser, kitanul egy szakmát, házasodik, gyereke lesz.

CASPAR         Nekem nem lesz gyerekem.

TANÍTÓ         Hogy mondhat ilyet? A család a társadalom építőköve. Ki beszélte tele a fejét ilyen ostobaságokkal? A doktor?

CASPAR         Senki.

TANÍTÓ         Családot mindenkinek akarni kell. Az Úr parancsa is ez: sokasodjatok.

CASPAR         A gyerekek folyton kiabálnak és bedobják kővel az ablakot.

TANÍTÓ         Van magában valami alattomos, Hauser. Magyaráz az ember, azt hiszi, hogy érti, olyan alázatosan tud bámulni, aztán végül megmakacsolja magát. Régóta érzem ezt a megátalkodottságot és nem tudok mit kezdeni vele. A doktor meg jön a sületlenségeivel, hogy romlatlan, természeti lény. Az ember kiteszi a lelkét, de csak falrahányt borsó az egész. Mit akar maga, Hauser?

CASPAR         Nem tudom.

TANÍTÓ         És a tervszerűség, amiről beszéltünk? Csalódtam magában. Hiábavalóság minden igyekezetem. Hogy fogok én elszámolni a magisztrátusnak, hogy mire jutottam magával. És hogy fog maga, mikor majd jön a nagy elszámolás? Mondja fel a talentumokról szóló példázatot!

CASPAR         Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest, és azonnal útra kele. Elmenvén pedig...

TANÍTÓ         Látom tudja. Most a végéről a tanulságot.

CASPAR         Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.

TANÍTÓ         Tudja, de nem érti. Hát nem beszéltük meg alaposan, hogy mit jelent? Nem érzi, hogy jót akarok magának?

CASPAR         Tanító úr, valami motoz.

TANÍTÓ         Már megint nem figyel!

CASPAR         Valami zajt hallok onnét.

TANÍTÓ         Maga javíthatatlan, Hauser! Báránybőrbe bújt farkas.

CASPAR         (végig a zajra fülel) Megnézem, Tanító úr, kérem.

TANÍTÓ         Bánom is én mit csinál, nem lesz magából ember...(csalódottan viszi kifelé a vödröket)

CASPAR         (kibontja a deszkát, lelkesen előhalássza az egeret) Nézze, Tanító úr!

TANÍTÓ         Kártékony rágcsáló Fojtsa ide bele a vízbe! (hozza a vödröt)

CASPAR         (elhúzódik, mellére szorítja az egeret) Dobog.

TANÍTÓ         Nem hallja, mit mondtam? Azonnal! Elszaporodnak és összerágnak mindent.

CASPAR         Nevet kellene találni neki.

TANÍTÓ         Nőjön már be a feje lágya, Hauser!

CASPAR         Caspar. Caspar lesz a neve. Velem lakik majd.

TANÍTÓ         Haza akarja vinni? Képzelem, hogy örülnek majd neki! Büdös, koszos állatot a lakásba.) Kerülne csak az én házamba, embert faragnék magából! (dühödten kiviszi a vödröket, becsukja az  ajtót

I/6. Mutatvány

DOKTOR       Kérem tessék csak helyet foglalni. Mintha otthon lennének. Tessék befáradni (betereli az ajtóból érkezőket)... Caspar vidd az egeredet a helyére és moss gyorsan kezet. ... Kérem, ahol találnak széket, egész nyugodtan. ... Hölgyeim és uraim! Nagyon hálás vagyok, hogy megtiszteltek jelenlétükkel. Casparral foglalkozva az utóbbi hónapokban sok olyan megfigyelésre tehettem szert, amely véleményem szerint közérdeklődésre tarthat számot. (Caspar belép) Caspar Hauser, tisztelt vendégeim, hogy úgymondjam múlt nélküli lény. Úgy áll előttünk, mint a teremtés első napjának szabad, független embere. Az ő közvetlensége a világ dolgaihoz szinte a növényekéhez hasonló harmonikus állapot. Mindez káprázatos lehetőségekkel kecsegtet... Mielőtt a demonstrációhoz hozzáfognánk, engedjenek meg egy történetet. Caspar, mondd el, hogy volt azzal a kutyával...

CASPAR         (Doktornak súgja) Átugrott a kerítésen és megugatott...

DOKTOR       Bátran mondjad mindenkinek. Szomszédunk kutyája...(visszahozza középre, leülteti)

CASPAR         Szomszédunk kutyája átugrott a kerítésen és megugatott.

DOKTOR       És mit ettél aznap?

CASPAR         Húst.

DOKTOR       Hát erről van szó, kérem szépen.

TANÁR           Kérdezhetek valamit?

DOKTOR       Természetesen, minden kérdésre igyekszünk válaszolni.

TANÁR           Nem értem, mit bizonyít ez.

DOKTOR       Mint tudják, kenyéren és vizen élt. Attól a naptól kezdeve, mikortól a fiút húsevésre szoktattuk, megromlott a kapcsolatuk, ami addig megmagyarázhatatlanul bensőséges volt. A kutya megérezte Casparban a riválist.

MESTER         Ez inkább a kutya érzékenységére utal.

DOKTOR       De azért mert húst evett.

HADNAGY    Most érezzük magunkat ragadozóknak?

TANÁR           Majd kimegyünk a rétre legelni.

DOKTOR       (vissza a pulpitusra) Én pusztán arra akartam rámutatni, hogy a civilizációs folyamat következtében végzetesen megromlott a kapcsolat ember és környezete között. És mégis:  Caspar őrzi még magában azt a valamit, ami valaha számunkra is adott volt. Érzékei nem tompultak el...

ÖZVEGY        (bejön, helyet keres magának) Bocsánat...

DOKTOR       Még megfigyeléseim korai szakaszában felfedeztem nála egy képességet. Ez ma már különlegesnek számít.

ÖZVEGY        (valakitől súgva) Volt eddig valami érdekes?

DOKTOR       Tessék leülni, van ott egy szabad hely.

ÖZVEGY        (szomszédjának meséli, mialatt a Doktor folytatja) Nem akartam zavarni, de olyan félelmetes volt. Utánam jött valaki. Követett egy gyanús alak végig a fasoron. Kénytelen voltam megkérni valakit, hogy kísérjen el idáig. Nem lehet az ember elég óvatos. Amik történnek...

DOKTOR       Talán az erdei állatok, a denevérek, a föld alatt élő rovarok rendelkeznek hasonlóval. Túlzás lenne azt állítani, hogy Caspar lát a sötétben, de figyeljék meg, milyen elenyésző mennyiségű fény is elég neki... Megkérem önt, válasszon ki egy részletet a Szentírásból. Caspar igen nagy távolságból fogja ezt felolvasni nekünk. Mégpedig ennek az egyetlen gyertyának a fényénél.

DOKTOR       Kérem, fogja meg. (gyertyát valakinek a kezébe adja és meggyújtja, visszafordul a bibliáshoz) ... megvan? Köszönöm...Akkor tegye oda az ujját, ahol kezdődik. És mutassa fel, így. (intésére sötét lesz)

ÖZVEGY        Juj, nagyon izgalmas.

DOKTOR       Caspar?

CASPAR         (terem másik végéből olvassa, széken ül) Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.(megáll)

DOKTOR       Mi baj? Miért álltál meg?

CASPAR         Elfogyott. Nincs írva több.

DOKTOR       Ahá. Lapozzon, legyen szíves.

CASPAR         (folytatja az olvasást) És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! És amikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala...

DOKTOR       Köszönöm, ennyi talán elég lesz. (fény fel) Ellenőrizzék, kérem, a szöveget. (másokhoz viszi oda megmutatni, hogy tényleg ott volt nyitva)

TANÁR           Na ja, az őzek is pont így olvasnak a sötét erdőben.

KÉKHARISNYA       Csinálja utána, ha tudja.

HADNAGY    Trükk az egész.

KÉKHARISNYA       Ne mondjon már ilyet! Kifinomult érzékenység.

MESTER         A vadember.

TANÁR           Ez? Úgy vadember, ahogy én.

KÉKHARISNYA       Csinálhat itt bárki bármit maguknak, csak húzzák az orrukat.

ÖZVEGY        Nekem tetszik.

DOKTOR       A következőkben azt szeretném bemutatni, milyen sajátos Caspar gondolkodásmódja. Mennyi romlatlanság és eredetiség. Számunkra meglepő, de valahonnét mégis ismerős őszinte képzettársítások. Bevált vizsgálati módszer az ún. spontán asszociációs metódus. Megkérlek, Caspar, hogy minden szóra, amit hallsz majd, vágd rá az első szót, ami eszedbe jut. Mi pedig olyan tempót diktálunk, hogy ne legyen ideje gondolkodni. Ebben kérem az önök segítségét... Mondjon egy szót... Most maga..igen, tessék... (sorban ad engedélyt a jelentkezőknek)

DOKTOR       Most önök is tapasztalhatták, micsoda eredeti gondolkodásmód. Közvetlen, érzéki kapcsolat a világgal, amelyet nem befolyásolnak külső behatások...

ELNÖK          Nem vettek észre valami különöset? Hogy milyen szavakat mondtam és milyenekkel válaszolt?Én azt mondtam: kastély, ő azt mondta: boldog, én azt mondtam: miniszter, ő azt mondta: haragos, én azt mondtam: kiságy, ő azt mondta: émelygés, én azt mondtam: anya, ő azt mondta: sikoly. Tudom, hogy a Doktor úrnak éppen ellenkező volt a szándéka, mindenesetre a kísérletből az derül ki, hogy Casparnak mégiscsak van múltja. Halvány emlékképei ott rejtőznek a tudata mélyén. Mesélhetne nekünk Caspar az álmairól is?

HADNAGY    Erről van szó! A múltjáról beszéljen!

ÖZVEGY        Mindenki erre kíváncsi!

KÉKHARISNYA       Ez az. Ebben a városban mindenkit a másik szennyese érdekel.

MESTER         Már akinek van szennyese.

TANÁR           Kérdezhetek tőle valamit?

DOKTOR       Eddig is megadtam a lehetőséget.

TANÁR           Hogyan kerültél abba a pincébe? Ki volt, aki enni adott?

MESTER         És korábban? Ott születtél?

KÉKHARISNYA       Honnan tudná? Maga emlékszik a születésére?

HADNAGY    Ki kell derülnie az igazságnak! Zabigyerek!

DOKTOR       Mit kell itt még kideríteni? Közhírré tenni... Magukat csak az ócska pletykák érdeklik. Nem törődöm vele, mi van mögötte! Amit a múltjáról tudok, az nekem csak arra való, hogy megszabadítsam tőle! Hogy ne legyen más, mint...

ELNÖK          Kísérleti nyúl! Doktor úr, ne szépítsük a dolgot.

DOKTOR       Kikérem magamnak. Én csak a sors eszköze vagyok, hogy felszínre hozzam az ő értékeit. Hogyan is tudnám én kihasználni? Amikor annyival felettünk áll... Van például egy dolog, amiről nem is mertem volna beszélni. Ami szinte már megmagyarázhatatlan. Gyere Caspar! (kivezeti) Caspar érzékel bizonyos magnetikus energiákat. Képes megtalálni a tiszta fémeket. Nem is tudom milyen érzék ez, nincs rá tudományos magyarázat. Odavonzza magához már egy ilyen rézlap is. Talán sanyarú sorsának köszönhető ez a bámulatos képesség. Hosszú rabsága alatt nem válhatott mindennapossá számára a fémek közelsége, és ezért nem tompult el a veleszületett érzék. Látják, ez valóban elgondolkodtató! Igazi rejtély, nem holmi csip-csup pletyka. Saját szemükkel fogják tapasztalni. Kérnék valakit, akinél elrejtem ezt a rézlapot. (elinzézi, ajtót nyit, visszajön) Caspar! Valakinél elrejtettem egy rézlapot, találd meg, légy szíves.

CASPAR         (megtalálja)

MESTER         Ezt ügyetlenebb bűvészek is tudják!

TANÁR           Meg szabad nézni ezt az izét?

DOKTOR       Kérem, tessék. (odaviszi neki)

HADNAGY    Trükk.

KÉKHARISNYA       Magának a vízenjárás is kevés lenne!

MESTER         Ezt igen nehéz egy felnőtt embernek elhinni!

DOKTOR       Jó. Meg fogjuk ismételni a hitetlenkedők kedvéért. Kénytelenek lesznek majd belátni... Caspar! (Caspar kimegy) Kinél legyen a rézlap? Önnél? Rendben van. Caspar, gyere be! Csak nyugodtan. (szurkol neki, Caspar megtalálja, taps, Doktor fürdik a dicsőségben) Tessék, ugye megmondtam. És teszünk egy harmadik kísérletet is, ne mondhassa senki, hogy nem zártunk ki minden kétséget. (Caspar intésre ki) Látom, ön még mindig gyanakszik, legyen magánál. Jöhetsz!

CASPAR         (elindul, de eltéríti a szag, Özvegyhez megy)

ÖZVEGY        Nincs nálam.

CASPAR         (izgatottan a Doktornak) Az illat, amiről múltkor beszéltem...

DOKTOR       Koncentrálj a fémlapra!

CASPAR         (megint szagol) Nem ő volt, csak olyan a szaga.

DOKTOR       Nagyon sajnálom, asszonyom.

ÖZVEGY        Nincs semmi baj.

DOKTOR       Nagyon kifinomult Caspar szaglása. És van egy illatemléke...

(mindenkinek két mondata van, pakoláshoz és leüléshez beosztja, teljes felzúdulás, nincs végszóra várás)

HADNAGY    Egy bolondról akarják elhitetni, hogy zseni!

                        Be kéne zárni mind a kettőt!

KÉKHARISNYA       Maguknak semmi se tetszik, ilyen várost én még nem láttam.

                        Megkövetnének mindenkit, aki csak egy kicsit is különb maguknál.

TANÁR           A becsletes munka, az nem érdekel senkit. A badarságok az igen! Micsoda felhajtás!

MESTER         Na ugye, emlék. Össze-vissza hazudott!

Múlt nélküli lény? Kóklerség!

ELNÖK          Illatemlék, méghogy illatemlék! Nesze neked vadember!

DOKTOR       (ezzel egyszerre, folyamatosan ellenkezik, egyre jobban kiakad) Caspar akkor is egy csoda, ha maguk szenzációéhesen tönkreteszik. Nyárspolgárok, bürokraták! Nem érzik, hogy az élet kifürkészhetetlen forrásai adnak jelt benne! Hogy a természet hatalmas és titokzatis erői nyilvánulnak meg általa! Ennyi korlátoltságot! Caspar a jövő század embere! Utat mutathatna mindegyikünknek! Káprázatos lehetőségek tárulnak fel benne! Pletykaéhes, érzéketlen népség! Betokosodott talpnyalók! Meg fogják látni, hogy igazam volt!

I/7. Zaklatás

ÖZVEGY        (kézenfogva székhez vezeti Caspart, leülnek, néma ismerkedés) Gyere, ülj le! Tetszik?

CASPAR         (nézi az ajtó fölött a csellót) Szép.

ÖZVEGY        Szegény férjemé volt.

CASPAR         Hegedű.

ÖZVEGY        Gordonka. Szeretnél rajta játszani?

CASPAR         Nem tudok.

ÖZVEGY        Próbáld meg, hozd ide. (Caspar a csellóval bíbelődik) Gyakran hallgattam, ha gyakorolt. Nagyon jó érzéke volt a zenéhez Milyen érdekes! Ki is nyúlt hozzá utoljára? Lehet, hogy még a férjem? Fogd meg bátran, a lábad közé kell venni. Az a vonó. Én nem tudok rajta játszani, csak a férjemtől láttam, valahogy így fogta.

CASPAR         Ütni kell ezzel a bottal?

ÖZVEGY        Nem bot, vonó. Húzogatni kell a húrokon. A másik kezeddel... ezzel meg a nyakát kell fogni. Az nem a nyaka, az itt van fönt. Olyan mint egy ember, lent lába van, fölül nyaka. Nem megmarkolni kell, csak az ujjaddal ideszorítani a húrt. Egyszerre csak egyet. Így. Most ezen húzd meg a vonót.

CASPAR         Akkor miért nem húzónak hívják?

ÖZVEGY        Nem tudom, mindenki így mondja, de te hívhatod húzónak is, ha akarod. Ez az, most jó lesz, csak lágyabban. Még finomabban, ne nyomd rá. (egyre intimebb a testi közelség) Jó, most próbálj meg egy másik hangot is. Látod ez már dallam.

CASPAR         Dallam?

ÖZVEGY        Hangok egymás után. Nagyon ügyes vagy, biztosan könnyen megtanulsz majd.

CASPAR         (elbűvöli, hogy hangokat tud kicsalni a hangszerből, aztán hirtelen megáll)

ÖZVEGY        Mi a baj?

CASPAR         Ha meghúzom, hang születik, abbahagyom, akkor itt lebeg még egy darabig. De utána hová tűnik el? Meghal?

ÖZVEGY        Hát nem is tudom, szokták mondani, hogy elhal a hang.

CASPAR         Akkor most a hang az élő?

ÖZVEGY        Nem, nem. Te meg én, mi élünk. Vagy esetleg az egered. A hang csak van.

CASPAR         Tehát születik és meghal, pedig nem is élő. (diadalmasan próbálkozik tovább a hangokkal)

ÖZVEGY        (a keze lassan, de határozottan végigcsúszik Caspar combján)

CASPAR         (nem érti a helyzetet, kellemes kicsit, de inkább fél, nem tudja mihez kezdjen) (sarokba viszi a csellót) Nem akarom megölni a hangokat.

ÖZVEGY        Félsz tőlem, Caspar?

CASPAR         Furcsán nézel, nem szoktál így nézni.

ÖZVEGY        Gyere egy kicsit közelebb. Mitől vagy úgy megriadva? (lassú üldözés a székek között, Caspar bemenekül a paravánba, Özvegy utána) Mit érzel, ha ilyen közel vagyok hozzád? Ne szégyellősködj, egyedül vagyunk. Caspar, nem vagy te már annyira gyerek.

ÖZVEGY        Szeretem az illatodat, mézillatod van. Érzed az enyémet?

CASPAR         Nem finom.

ÖZVEGY        Nemfinom. Neked az én legújabb, méregdrága parfümöm nemfinom. Mégiscsak én kell, hogy megtanítsalak. Csak egy kicsit hozzádérek, ugye, hogy nem fáj.

CASPAR         ( lebénulva tűri, hogy kigombolja az ingét és benyúljon alá, némi masszír után kitör a ketrecből és a szobájába menekül, egeret magához szorítva jelenik meg az ajtóban) Caspar azt mondja, már nem szeretne itt lakni. Nem érzi jól magát.

ÖZVEGY        Mi bajod van, nincs meg mindened? Bántottalak?

CASPAR         Nem érzi jól magát. El akar menni.

ÖZVEGY        Itt maradsz! Hogy nem sül le a bőr a képedről, kikezdesz velem és még neked áll följebb. El akarsz menni? Jól van, takarodj! Kinek akarsz árulkodni, te kis disznó, úgyse hisz neked senki! (kényszeresen pakol) Azt hiszed, egy kicsit is érdekelsz? Játék volt csak, hogy kiugrassam a nyulat a bokorból. Szélhámos vagy, mindenki tudja. Nézhetsz azokkal a borjúszemeiddel. Alattomos féreg! Megjátszod itt az ártatlant. Mit képzelsz magadról senkiházi? Majd fogok én veled foglalkozni, simogatni a szőrtelen mellecskédet? Annyit se számítasz nekem, mint egy taknyos zsebkendő! Nem is vagy te ember, folyton az egeredet macerálod. Az ágyba is magaddal viszed, pedig megtiltottam. Te perverz állat! Egy szót is mersz szólni valakinek, megfojtalak! Kitekerem a nyakadat! Undorító vagy! Takarodj a szobádba!

I/8. Meghallgatás

UDVARMESTER       Ki kezdi, uraim? (ÜGYÉSZ jelentkezik) Tessék, tanácsos úr.

ÜGYÉSZ         Volna szíves közelebb fáradni, Elnök úr?

KAMARÁS    (bejön) Tessék, foglaljon helyet.

ELNÖK          Köszönöm. (nem tudja kire nézzen)

ÜGYÉSZ         Feltehetően tisztában van vele, hogy ezek a vádak súlyosak.

ELNÖK          Még nem vádak, csak feltételezések. Mondhatnám egy gondolatsor.

TITKOS TANÁCSOS           A birodalmi kancellária nem könyvkiadó. Oda küldjön ilyeneket, Elnök úr!

UDVARMESTER       Ez egy meghallgatás, tanácsos úr. Őrizzük meg a formákat.

ÜGYÉSZ         Igencsak nyomós okai lehettek tehát, hogy gondolatait... vagy inkább gondjait, meg kívánta osztani Őfelségével.

ELNÖK          Sok álmatlan éjszaka után döntöttem így.

ÜGYÉSZ         Úgy értem, az ön pozíciójában. Elnök urat Őfelsége nevezte ki. Jogköre kivételes. Egy tartományban a törvényesség őrének lenni igencsak bizalmi állás. Ezek a ...feltételezések... kényes helyzetbe hozhatnak bennünket. Önt is, mint állami tisztségviselőt.

KAMARÁS    Ne értsen félre minket. Mi azért vagyunk, hogy a birodalmi gyűlésnek referáljunk. Tehát az igazság kiderülésében vagyunk érdekeltek. A tanácsos úr az imént csak arra célzott, hogy az ön beosztásában bizonyos politikai felelősséget tanúsítania ugyebár...

TITKOS TANÁCSOS           Legalább ne magyarázkodjunk, uraim! Nevezzük nevén a dolgot: ez egy feljelentés. Közönséges mocskolódás! Rágalmazza az egyik legbefolyásosabb választófejedelmet. Van valami, ami ennél jobban árthat a tekintélyünknek?

UDVARMESTER       Próbáljunk meg, kérem, tárgyszerűek maradni.

ÜGYÉSZ         Ebben a bizonyos gondolatsorban ön abból indul ki, hogy Caspar Hauser nem lehet egyszerűen házasságon kívül született gyermek.

ELNÖK          A fiú vallomásaiból világos, hogy gondosan rejtegették valamiért. Mikor tesznek ilyesmit? Ha az ön társadalmi helyzetében, tanácsos úr, csak a példa kedvéért... Nem, bocsánat. Inkább az enyémben... ha mondjuk én félrelépek és szerelmem gyümölcsét, már bocsánat a kifejezésért, el akarom suvasztani, akkor nem így járok el. Mi okom lenne ilyen költséges és veszélyes módot választani? Egész olcsón kiadhatnám dajkaságba egy távoli faluba. Ezért merül fel a kérdés: mi célja lehetett a Caspar Hauser rejtegetése körüli hihetetlen körülményeskedésnek?

UDVARMESTER       Az erdészkunyhó alatti üregre gondol?

ELNÖK          Valamiért kínosan ügyeltek arra, hogy a rab ne találkozzon élő emberrel. Akkor vittek neki ennivalót, mikor aludt. És altatót kevertek a vizébe, ha mosdatni vagy almolni akarták.

KAMARÁS    És határozottan állítja, hogy megtalálta a helyet, ahol Hausert fogva tartották?

ELNÖK          Bizonyos körülmények arra engednek következtetni, hogy igen.

UDVARMESTER       (olvassa) Önt idézem: "... Caspar Hauser a helyszíni szemlén azonban nem ismerte fel a helyet. Tárgyi bizonyítékot sem talált a vizsgálat arra vonatkozólag stb. stb."

ELNÖK          Igen, de a betemetett üreg elhelyezkedése és méretei megfelelnek a fiú visszaemlékezéseinek. Elmondása szerint kitárt karral elérte a két szembenlévő falat.

KAMARÁS    Ha jól emlékszem azt írta, hogy meg volt bilincselve...

ELNÖK          A lábán. De fel tudott állni. Így. (összezárt lábbal mutatja) És hogy el ne essen, kezével támaszkodott. (mutatja) Megmértük Caspar két kezének távolságát ilyen helyzetben és a betemetett odú szélessége...

TITKOS TANÁCSOS           Törvényszéki elnök létére az ilyet bizonyítéknak tekinti?

UDVARMESTER       Kérem!

ELNÖK          Továbbra is feltételezésekről beszélek.

ÜGYÉSZ         (olvassa) "Meggyőződésem, ha bármely főrangú családból eltűnik egy három-négy éves gyerek, annak híre megy, arról suttognak. Különösen, hogy Caspar feltűnése nagy érdeklődést váltott ki országszerte. A gyereket tehát nem az eltűntek, hanem a halottak között kell keresni."

ELNÖK          A halottá nyilvánítottakra gondolok. Valakit eltemettek, de az nem a valóságos főrangú kisgyerek volt. Helyébe egy másik halottat vagy haldoklót, vagy ami ennél is szörnyűbb, egy ezért megölt hároméves gyereket fektettek, majd eltemették.

UDVARMESTER       Hátborzongató feltételezés. Mire alapozza azt az állítását, hogy "a bűnténynek nagyon gazdag és hatalommal rendelkező személyek a részesei"?

ELNÖK          Valaki több napon át vonszolta Caspart a városig, azt a roncsot, aki tizenvalahány évig nem állt a lábára...

TITKOS TANÁCSOS           Csak amikor széttárta a kezét a gödörben.

ELNÖK          ... behozza a kapun, fényes nappal, egészen a piactérig, utána pedig könnyedén eltűnik. A magisztrátus magas jutalmat tűz ki annak, aki valamilyen bejelentéssel szolgál, ennek ellenére nem érkezik egy sem. A nyomozóhatóságok hónapok óta egyetlen értékelhető nyomot nem tudnak felmutatni.

UDVARMESTER       Mert az emberek félnek?

ELNÖK          Elképzelhető. Vagy aranylakat kerül a szájukra.

KAMARÁS    Korrupcióra céloz?

ELNÖK          Kizárni ezt sem lehet.

TITKOS TANÁCSOS           Feltétlenül muszáj ezt végighallgatnunk?

UDVARMESTER       Őfelsége és a birodalmi gyűlés szeretne tisztán látni, tanácsos úr. Önt viszont arra kell kérnem, Elnök úr, hogy szíveskedjék világosabban fogalmazni. Tehát.

ELNÖK          Tehát akit mi Caspar Hauser néven emlegetünk, az olyasvalaki, akinek életéhez és halálához magas körök érdekei fűződnek.

ÜGYÉSZ         És milyen alapon gyanúsít meg egy bizonyos uralkodóházat.

ELNÖK          Csak végig kellett nézni a családtörténeteket. Melyik az az ősi család, amelynek ága feltűnő módon egyszercsak megszakadt és így egy mellékágból könnyen befolyásolható, jelentéktelen ember került a trónra. Egy család, ahol a fiúk furcsamód korán halnak, miközben a lányok életben maradnak. Ahol egy anya ugyanattól az apától három egészséges lányt szül és csupa életképtelen fiút. Ahol maga az apa is váratlanul és rejtélyes körülmények között hal meg. Elég volt csak a dátumokat egybevetni...

TITKOS TANÁCSOS           Ez azért mégiscsak sok!

KAMARÁS    Nem esik néhol túlzásokba, Elnök úr? Az ilyen állítások messzemenő következményeivel miért nem számol?

ELNÖK          Ismétlem, ezek csak feltételezések.

ÜGYÉSZ         Ha egy magas beosztású állami tisztviselő szájából hangzanak el, az sokak számára hitelesíti őket.

UDVARMESTER       Ha nyilvánosságra kerül az ön... gondolatsora, az szélsőséges esetben még fegyveres lázadáshoz is vezethet.

KAMARÁS    Ugye érzi, micsoda politikai válságot okozhat az ön könnyelműsége?

TITKOS TANÁCSOS           Miért nem tették el egyszerűen láb alól, ha útban volt a trónörökös?

ELNÖK          Ismeri, tanácsos úr a Hófehérkéről szóló mesét? Lehet, hogy akinek feladata lett volna a gyilkosság, megsajnálta. Vagy hasznot akartak húzni a gyerek életben maradásából. Például zsarolni vele valakit.

ÜGYÉSZ         Hosszú évekig pénzt, fáradságot nem kímélve rejtegetik aztán egyszercsak kiteszik egy város közepére?

ELNÖK          Talán provokáció. Vagy a fogvatartással megbízott személy tartotta már fölöslegesnek az egészet.

KAMARÁS    De a szabadon engedése előtti napokban miért tanította a Caspar Hauser név leírására és erre a titokzatos mondatra?

ELNÖK          Bevallom, nem tudom. Az egyetlen mondat, amit Caspar a megtalálásakor tudott tiroli tájszólásban van. A falkendorfi erdő elhagyatott részén lévő kunyhóban egy zárkózott, habókos erdész élt. Tiroli tájszólásban beszélt, ami ritka a mi vidékünkön. Caspar feltűnése után egy héttel az erdész eltűnt, a kunyhó leégett. Az üszkös romok alatt egy betemetett üreget találtunk.

UDVARMESTER       Nem túl regényesek az elképzelései? Főleg az ön fellépésének lehetséges következményeihez mérten.

ELNÖK          Puszta tényeket soroltam fel.

ÜGYÉSZ         És a tények közé sorolja Caspar Hauser álmait is?

ELNÖK          Elgondolkodtatónak találom a bennük visszatérő motívumokat.

UDVARMESTER       Nekünk itt most Elnök úr nagyon szerényen feltételezésekről beszél. Írásának végén viszont nagyon kemény hangot üt meg. Idézem: "Vagy tűrhetjük-e tovább azon államok létezését, amelyek uralkodóinak a filozófia átkozott jakobinizmus, a politika jegyzékekkel és jegyzőkönyvekkel játszott szembekötősdi, az államháztartás számtanpélda, melynek megoldása ellenőrizhetetlen, az emberi jog csupán zálogosdi, a haza csak haszonbérlet és a szabadság eszeveszett bolondok büntetendő pimaszsága?"

TITKOS TANÁCSOS           Ez aztán a retorika!

ELNÖK          Véleményem szerint a Caspar Hauser-ügy csak egy tünete a fejedelemségekben tapasztalható erkölcsi züllésnek. Egyesek azt hiszik, hogy mindent szabad nekik. És meg kell mutatnunk, hogy nem így van. Ellen kell állnunk ennek ami itt van, ennek a lassú rohadásnak...

UDVARMESTER       (közbevág) Elnök úr, köszönjük, hogy megjelent a vizsgálóbizottság előtt. Őfelségének haladéktalanul tolmácsolni fogjuk az itt elhangzottakat.

ÜGYÉSZ         Amelyek természetesen e falak között maradnak. Erre mi készek vagyunk a szavunkat adni, minthogy, gondolom ezt ön is megteszi.

KAMARÁS    És gondoskodjon a fiú biztonságáról.

UDVARMESTER       Akkor hát... majd értesítjük.

I/9. Estély

CASPAR         (bejön az ajtón)

ÖZVEGY        Hozd rendbe a szalont.

CASPAR         (rendezi a székeket) Sok ember jön ide?

ÖZVEGY        Nem szeretnék veled szégyent vallani. Ha nekem nem viselkedsz illedelmesen...

CASPAR         Miért kell rám haragudni?

ÖZVEGY        Ki haragszik, te kis hülye? Én? Rád? Nevetséges.Csak azt akarom, hogy mosolyogj mindenkire. Eredj, kösd föl a nyakkendődet! Nem fogod tönkretenni az estélyt, megértetted? Kérdeznek, válaszolsz. Mosolyognak, mosolyogsz.

CASPAR         (kimegy, egérhullával jön vissza) Ezt mért?

ÖZVEGY        Mi baj van?

CASPAR         Mért kellett neki meghalni?

ÖZVEGY        Jézusom, egy ilyen büdös kis dög elpusztul és az elvarázsolt királyfi gyilkossággal vádol!

CASPAR         (rázogatja, élesztgeti) Nem mozdul.

ÖZVEGY        Megérdemelted! Ne bőgj, mert megöllek! Itt lesz mindenki és te mosolyogni fogsz rájuk, megértetted? Hozd a gordonkát, ülj ide és játssz!

CASPAR         (hozzákészül, rövidet és szépet játszik)

ÉBER              (taps és fényváltás után egy papírról olvas) Díör lédi, itsz óur plezsör tu grít jú in disz táun....

LORD             (közbevág) Zavarba hoz a kedvességük, de beszélem az önök nyelvét. Szeretem Goethe és Schiller műveit eredetiben olvasni.
Higgyék el nekem, nem udvariasságból mondom, eddigi útjaim során még kevés helyen éreztem olyan jól magam, mint az önök városában. Tudom, itt nincsenek piramisok, nincsen Tadzs Mahal, de van valami, ami van olyan monumentális jelentőségű mint bármelyik építészeti csoda. Az a barátságosság, közvetlenség, ami ebből a városból árad. Minden ezzel van átitatva: az utcák, a terek, a parkok. És legfőképpen az emberek... Különösen ez a társaság itt ma este.
Ez a kifogástalan ízléssel berendezett otthon és háziasszonyunk lenyűgöző kedvessége... egész egyszerűen megható, őszintén mondom.
 Nem is tudom, mivel viszonozhatnám az önök kedvességét... sajnos nem készültem ajándékkal, maga a meghívás is váratlanul ért. Mindenképp szeretnék azonban néhány csekélységet, amit személyes emlékként hordok magammal... igazán semmiségek, de talán ezekből is látszik majd a szándék...
Lássuk csak mi van itt...ó, egy darabka mogoafa Indiából, évekig megőrzi az illatát...ha meg nem sértem vele kedves háziasszonyunkat...

ÖZVEGY        Jaj hát igazán... (átveszi, szagolgatja, dicsekedve körbeadja)

LORD             Remélem az őt megillető helyre kerül...(fogja a könyvet)... kedves literátor barátunk.

MESTER         (zavarban) De hát én igyekeztem álnéven...

LORD             Rosszul tette, lebilincselő olvasmány a regénye.

MESTER         Nem is tudtam, hogy ezt bárki is...

LORD             Neves irodalmi körökben hallottam elismeréssel emlegetni a nevét. Engedje meg, hogy ezt a dedikált verseskötetet... Lord Byron lepett meg vele nem sokkal a halála előtt.

KÉKHARISNYA       (súgva)A görög szabadságharcban esett el...

TUDÁLÉKOS Kicsoda?

KÉKHARISNYA       A költő.

LORD             (a sugdolózó Katát választva következő áldozatnak) Kóstolja meg, mint igazi szakértőnek, kíváncsi vagyok a véleményére...
Én nem vagyok olyan odaadó rajongója az édességeknek, mint pédául ön, de ez még nekem is elnyerte a tetszésemet...Rhodésiában készítik egy pálmafaj leveléből, különleges eljárás, nem árulják el a titkát... Ezzel akarta elnyerni a jóindulatomat egy ottani törzsfőnök...

KÉKHARISNYA       Olyan érzése támad az embernek, mint amikor eső után hirtelen nagy levegőt vesz.

LORD             Igen, frissítőnek használják.

TUDÁLÉKOS Bocsánat, az szivar?

LORD             Bolivartól kaptam, de én nem dohányzom. Bár az illatát szeretem... ön dohányzik?

TUDÁLÉKOS Csak különleges alkalmakkor.

LORD             Hát ez az, nem? Megtenné nekünk, hogy rágyújt, így mindannyian élvezhetjük az illatát és közben Simon Bolivarra, erre a nagyszerű államférfire gondolunk...
és a mi kis muzsikusunknak is feltétlenül kell valami emléket adnom...

ÖZVEGY        Jaj hát igazán nem is tudom...

LORD             Meg kell mondanom, Caspar játéka különös hatással volt rám.... az ifjú Mendelssohn koncertjein szokott úrrá lenni rajtam ez az érzés... ne értsék félre a mi kis barátunk nem igazi zenész, talán sohasem lép majd pódiumra... mégis van, úgy érzem, valami megmagyarázhatatlan sugárzás, ami a játékából árad. Valami varázslatos beszélgetés közte és a hangszer között.
Nehezen tudom megfogalmazni. Az az érzésem, mintha ebből a fiúból magából jönne a hang, és a hangok még akkor is itt lebegnének körülöttünk, amikor a hangszer már pihen...
hogy is magyarázhatnám meg... igen itt van ez a kagyló... tedd a füledhez, Caspar... hallgasd meg....
a mikádó udvarában juttottam hozzá, a Csendes-óceán mélyéről hozták fel gyöngyhalászok.

TANÁR           Gyöngy?

ÉBER              Halászok?

TANÁR           Japánok.

ÉBER              Japánok.

TANÁR           Ez nagyon értékes lehet.

LORD             Nem, nem annyira. Nem pénzben mérhető az értéke... attól különleges, hogy ott van benne a tenger. Hallod, Caspar?

ÖZVEGY        Válaszolj, ha kérdeznek!

CASPAR         (elbűvölten hallgatja) Zenét hallok belőle.

LORD             A tenger zenéje.

CASPAR         Ez is hangszer? Muzsikál, de senki se játszik rajta.

LORD             A tenger olyan, mint egy egész zenekar. A növények és állatok, meg a hatalmas víztömeg együtt.

CASPAR         Mennyire hatalmas?

LORD             El se lehet képzelni. Mérföldek százain át csak a nyílt víztükör, ahogy szeli a hajó. A mélyben pedig vörös korallok, ahogy közöttük siklanak az aranyos testű halak...és méregzöld algák, áttetsző medúzák.

CASPAR         És sötét van?

LORD             Örök derengés.

CASPAR         Egy egész zenekar... Hallom a halak hangját... meg a korallokét is. Lélegeznek, pedig nem is élnek. Ugye, nem élnek?

LORD             Már nem, de lélegeznek, igaz.

CASPAR         Köszönöm, szép volt. (visszadná)

LORD             Tedd csak el, a tiéd.

CASPAR         De nem fog hiányozni a tenger?

LORD             Ha igen, majd odautazom. Azon gondolkodom, hogy tudnék ennek a gyereknek segíteni. Talán vennék neki egy márkás hangszert... Ha meg nem sértem, asszonyom. És a tengert is megmutathatnám egyszer... mondjuk a vakáció alatt. Igen az ember egyszercsak úgy érzi, hogy kell valamit tennie valakiért, ha már neki magának nincs gyereke. Bosszantó... egész elérzékenyültem.

ÖZVEGY        (oldani akarja a feszültséget, intésére megszólal a zene, helyi erők ügyetlenkedve sorra táncoltatják a LORDt, közben kinyílnak az ajtók, kívül gyertyfény, bor) Mesdames et Messieurs! Faites-moi le plaisir de vous pouvoir offrir un repas tres modeste, avec un peu d'aperitif, un peu de rafraichissant, de vin blanc et de rouge.

II/1. Költöztetés

TANÍTÓ         (a helyéről a Káplárnak) Kifesteti a szobát is utána.

KÁPLÁR        Talán a szag miatt. Meg a tisztaság is.

TANÍTÓ         Ebből a szempontból nincs baj a gyerekkel. Ellenkezőleg... Nézze az ingeit. Én lassan húsz éve vagyok a pályán, de nekem nem telik ilyesmire. Monogramos, ni. CH. Még a fenekét is kitörli helyette.

KÁPLÁR        Az özvegyre mondja, mi?

TANÍTÓ         Á! Az az angol.

KÁPLÁR        Az angol. Ezer fontot tett letétbe a városházán. A nyomravezetőnek.

TANÍTÓ         Azt hittem, magát is abból fizetik.

KÁPLÁR        Á. Nekem szolgálatba megy. Délután séta, akkor ott megyek mögötte tíz lépésre, mer hogyha gyanús alak közelít, el kell érnem. De nem szabad szorosan mögötte menni... Plussz még amikor magához kísérem, azért se jár külön pénz... de most ez lemegy, mer ugye ott lakik, nem kell kísérni

CASPAR         (bejön egy inggel, rendezkedik, sürög) Hozok még egy táskát és mehetünk is.

TANÍTÓ         A kis gróf úr! Rendezkedik!

KÁPLÁR        Csak összerakja a dolgait...

TANÍTÓ         Nem látja ezt a pökhendiséget? Kivakarták a mocsokból, azt mindjárt nagyra van.

ÖZVEGY        (behoz valamit odadobja a többihez, menne rögtön ki)

TANÍTÓ         Nem nézi át asszonyom, hogy mit visz el?

ÖZVEGY        Nem érdekel, csak tüntessék már el innen. Vigyék innen, ahova akarják, csak ne lássam.

TANÍTÓ         Csak azért gondoltam, nehogy valamit...

ÖZVEGY        Csak akkor szóljanak, ha már indulnak... nem kell akkor se, jónapot!

KÁPLÁR        Nemtom minek hozta ide, ha mos meg így utálja.

TANÍTÓ         Lakva ismerszik meg az ember...(belépő Casparhoz) Igyekezzen, Hauser, magára várunk.

CASPAR         Nem találtam a kagylót

TANÍTÓ         Megérdemelné, hogy egyedül vigye az összes cókmókját! Érezze mi kacatot hordott itt össze.

KÁPLÁR        Viszem én, azér küldtek.

TANÍTÓ         Ne féljen, nálam majd nem lesz ilyen úri kiszolgálás.

CASPAR         (ügyesen hajtogatja az ingeket, pakol be a táskába)

TANÍTÓ         (cinkosan magára terít egy lepedőt, Caspar mögé lopakodik, megijeszti)

CASPAR         (nagyon megijed, nem érti a helyzetet)

TANÍTÓ         Na mi van, Hauser? Tele lett a nadrágja? Milyen férfi maga? A csuklyás is így csinálta álmában, nem?

KÁPLÁR        Tényleg csak álmodta?

CASPAR         De hát megütött...

TANÍTÓ         Álmodta az egészet! Vagy ami még rosszabb, hazudik. Elesett a sötétben és kitalálta ezt a rémmesét.

KÁPLÁR        Ahhoz nagyon be kellett volna ütni a fejét. Elég nehezen gyógyul ez a seb. (megnézi)

TANÍTÓ         Közönséges hazudozó! Kihasználja a pártfogóit... Majd meglátja.. én ismerem régebben..Meg nem azért mondom, de a szakmai tapasztalat... Ide figyeljen, Hauser, mesélje csak el, hogy történt.

CASPAR         Jöttem haza a Tanító úrtól, óra után. És akkor odajött egy csuklyás ember és fejbevágott valamivel. Hideg volt és nehéz.

TANÍTÓ         És az arca? Milyen volt az arca?

CASPAR         Nem láttam.

TANÍTÓ         Hol történt pontosan?

CASPAR         A füvészkert kerítésénél.

TANÍTÓ         Az nem esik magának útba. Mit keresett ott? Ki hívta oda?

CASPAR         Senki, csak meg akartam nézni, kinyíltak-e már azok a sárga virágok.

TANÍTÓ         Megint csavargott. De milyen volt az arca, próbáljon visszaemlékezni!

CASPAR         Nem láttam belőle semmit.

TANÍTÓ         Na ugye, hogy hazudik. Jöjjön ide, legyen szíves. Borítsuk ezt magára, mintha csuklya lenne. (beöltözteti a Káplárt) Álljon ide Hauser. Nem így, erre forduljon. Honnan jött a csuklyás?

CASPAR         Innen.

TANÍTÓ         Akkor maga álljon ide, emelje fel a jobb kezét, mintha ütne.

KÁPLÁR        Bal kezemmel mit csináljak?

TANÍTÓ         Megfogta magát a másik kezével?

CASPAR         Nem tudom, nem emlékszem rá.

TANÍTÓ         Ugye hogy csak kitalálta az egészet! Hogy lehetne megütni pontosan csak úgy félkézzel?

CASPAR         A vállamat fogta.

TANÍTÓ         Jó akkor fogja a vállát, másik kezét emelje fel, ahogy az előbb volt. Így ütött, vagy nem így?

CASPAR         (halálra rémülve) Lehet...

TANÍTÓ         Tessék most lebukott! Látja? Ha így történt akkor látnia kellett volna az arcát! Nézze, ha lejjebb húzom a csuklyát, akkor maga nem látja hova üt. Ha viszont följebb húzom, akkor a fiú látja a maga arcát. Mit tud erre felelni, Hauser? Mit tud felhozni mentségére? Hallgat? ... Ne pakolásszon, ha kérdeztem! (ráüvölt a tovább rakodó Casparra)

CASPAR         Tényleg fejbevágott...

TANÍTÓ         Meg is merne esküdni rá? Bibliára tett kézzel, ahogy tanítottam?

CASPAR         (borzongva képzeli el a számára szörnyűségesnek tűnő aktust, csak bólint)

TANÍTÓ         És a harmadik parancsolat? Hadd halljam!

CASPAR         Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

TANÍTÓ         És maga mondaná: Isten engem úgy segéljen?

KÁPLÁR        Ez ezt jelenti? Sose értettem...

TANÍTÓ         Meg a káromkodást. Ne lopjuk itt a napot, gyerünk. Erre az hm.. ügyre még visszatérünk, nagyon gyanús ez nekem...

KÁPLÁR        A merénylet?

TANÍTÓ         Méghogy merénylet! Mint egy államfő ellen! Na szépen vagyunk! Merénylet!

KÁPLÁR        Ez a szék mér van becsomagolva?

CASPAR         Azt is visszük.

TANÍTÓ         Megkérdezted, hogy elviheted-e?

CASPAR         Megkérdeztem, az enyém.

TANÍTÓ         Mi az, hogy a tiéd? Nincs neked semmid, te éhenkórász senkiházi. Mint egy földesúr: az enyém. Hát mindent ajándékba kaptál. Elkényeztetett fattyú! Sosem fogom megérteni, hogyan tudod becsapni a pártfogóidat... na majd nálam leszoksz az uraskodásról. (közben odament az ajtóhoz, bekopog, benyit) Elnézést, de a fiú egy széket is magával akar hozni, nem tudom lehet-e.

ÖZVEGY        Még itt vannak? Milyen széket? Ja azt a Doktortól hozta. (idegesen kezdi összeszedni a lepedőket)

CASPAR         (áll, a kagylót hallgatja)

TANÍTÓ         Valami baja van?

CASPAR         A tengert hallgatom , ebben a szobában szólt a legszebben.

TANÍTÓ         A szívdobogását, meg a környező zajokat, azt hallja felerősítve.

CASPAR         Azt mondták ez a tenger.

TANÍTÓ         Tudja is azt maga, milyen a tenger. Még én sem láttam soha.

CASPAR         Engem elvisznek oda.

TANÍTÓ         Most viszont én viszem el. Elég legyen a gyerekeskedésből.(Káplár fölveszi a csomagokat, indulnak kifelé) Mi van, el se köszön?

CASPAR         (visszafordul az ajtóból) Köszönöm.

ÖZVEGY        (szó nélkül áll, lepedőt gyűröget)

TANÍTÓ         (érzi, hogy valami kínos, utoljára marad, ügyetlenül) Ilyenek ezek.

ÖZVEGY        (sarokba hányja a lepedőket, zokogva leül)

II/2. Látogatás

LORD             Na végre!

CASPAR         Bocsánat, felfordulás van.

LORD             Ez a te szobád?

CASPAR         Ez a fele az enyém, ott a Tanító úr gyerekei laknak.

LORD             Jól érzed itt magad?

CASPAR         Igen. Mindent megkapok. Tanító úr sokat foglalkozik velem. Azt mondta, megfelelő szorgalommal pótolni lehet a képességbeli hiányosságokat is... (nem bírja tovább a hazugságot)  A pincében volt a legjobb. Nem tudtam semmiről. Nem voltam semmi szomorú. A friss víznek, a friss szalmának örültem... Álmaim sem voltak.

LORD             Az álmaid sem jók?

CASPAR         Azok jók, csak nem értem őket. A többi mind szenvedés...

LORD             Hiányt szenvedsz valamiben? Bántanak?

CASPAR         Mindenki a szívén viseli a sorsomat. Így mondják, ugye? Gondoskodnak rólam. De eddig a pincében volt a legjobb... meg egyszer a Doktornál... felálltam egy székre (fellép) Lehet, hogy a világ más, csak rossz helyről nézzük?

LORD             Föntről másképp látsz engem?

CASPAR         Nem. Magát jónak látom mindenhonnan. De azért jobb fönt lenni.

LORD             És fönt is maradni.

CASPAR         A széken?

LORD             Nem. A többiek fölött. A szolgalelkűek fölött. Nekünk fölöttük kell lennünk.

CASPAR         Nekem is?

LORD             Erre születtél. Gyere! Büszke legyél, de ne merev. Egyenesen a derekad. Ez az. És meghajolnak előtted. Mindenki. Látod a sorban lehajló fejeket. Meghajlanak a tornyos frizurák, a rizsporos parókák. Látod a kopasz fejebúbját! (sorban a székeket bókoltatja) De nem nevetsz. Kedvesen, mégis felsőbbséggel nézel rá.

CASPAR         Ezt álmodtam.

LORD             Azért megy ilyen jól. Hadd nézzem a szemedet. (oldalt lép, lehajol, hogy lássa) Rendben van. Csak mindig ilyen természetesen. Most indulj el! Mintha egy vastag, süppedő szőnyegen mennél. Ne figyelj rá, hogy recseg! Ne törődj vele, hogy mire lépsz, te mindig úgy menj, mintha vastag szőnyeg lenne. Lassan, puhán... (székekből utat csinál) Ezrek figyelnek téged. Minden szempár rajtad.

CASPAR         Jól csinálom?

LORD             Előre nézz! És most gyere le. De amikor a földön állsz, akkor is úgy érezzék, mintha fent lennél. A derekad nagyon fontos.

CASPAR         (újra gyerekké válik, előveszi a kagylót) Magammal hordom...

LORD             (ő maga el is felejkezett már a kagylóról) Hát megőrizted?

CASPAR         Benne van a tenger. Ugye elmegyünk oda? (leül a haragos székbe)

LORD             El. Egyszer majd igen.

CASPAR         De mit szól majd hozzá a Tanító úr meg az Elnök úr?

LORD             Nem fogják tudni megakadályozni. Akkor már hatalmad lesz fölöttük. (Caspar elégedetten hátradől, keresztbeteszi a lábát) Sose tedd keresztbe a lábad. Úgy ülj a széken, hogy érezzék, még rajta is uralkodsz. Vedd birtokba! Húzd végig rajta a kezed.

CASPAR         (végigsimítja a csigavonalat) Minden éjjel csigalépcsőn megyek álmomban. Mindig csak egy ajtóig jutottam, és nem tudtam rajta bemenni. Tegnap éjjel végre sikerült. Egy szomorú asszony volt bent. A nevemen szólított. Nem értettem mit mond, de nem Caspart mondott. A nevemen szólított.. és én tudtam, hogy ő az én...

LORD             Elviszlek hozzá, csak légy türelmes még egy ideig! Ne beszélj erről senkinek! Most elutazom, de itthagyok magam helyett valamit...

CASPAR         Elmegy?

LORD             Rövid időre el kell mennem. Elintézek valamit, aztán érted jövök.

CASPAR         Sokáig fog tartani?

LORD             Az érdekedben teszem. Addig is itt van ez a füzet...

CASPAR         Mit csináljak vele?

LORD             Így akkor is beszélgethetünk, ha nem vagyok itt. Leírhatod, mi történt veled és az álmaidat is.

CASPAR         De hogy válaszoljak, ha nem tudom mit kérdez tőlem?

LORD             Ha valaki fontos az ember számára, annak ki tudja találni a gondolatait... Mennem kell. (ölelés)

CASPAR         Kicsoda az én anyám?

LORD             Mindent meg fogsz tudni, ha visszajövök.

II/3. Töviskorona

MENYHÉRT   Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

BOLDIZSÁR  Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

CASPAR         (körülnéz, indulna kifelé)

MENYHÉRT ÉS BOLDIZSÁR (folymatos rekedt suttogás) fenségfenségfenségfenség...

GÁSPÁR         (ajtón be, székkel a fején) Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

BOLDIZSÁR  (menekülő Caspart feltartóztatja) Vitam et sanguinem.

GÁSPÁR         (székbilincsbe fogják Caspart) princpricprincprinc...

HÁRMAN       Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater. (felemelik)

MENYHÉRT   Mint apuka, ugye királyfi?

BOLDIZSÁR  Lóvátett lovag.

GÁSPÁR         Ló nincs, a szamár is jó!

MENYHÉRT   Beszamarogolunk Jeruzsálembe. (lovacskázás)

GÁSPÁR         (székre teszik) Pálmaágak, virágeső! (hátraszalad, megkoronázza) Hozsánna néked, zsidók királya, Messiás!

HÁRMAN       Messiás, Messiás, Messiás! (hátraviszik, leteszik, földre hemperednek) Adjon Isten, Megváltó! Három király mi vagyunk.

GÁSPÁR         Gáspár.

MENYHÉRT   Menyhért.

BOLDIZSÁR  Boldizsár.

GÁSPÁR         Tégy csodát, megváltó!

MENYHÉRT   Könyörülj rajtunk, bélpoklosokon!

BOLDIZSÁR  Leprás vagyok, gyógyíts meg!

KÁPLÁR        Hauser! Már mindenhol kerestem! Mondtam, hogy várjon meg!

CASPAR         Bántanak!

KÁPLÁR        Kicsodák? (serény dalolás, pakolás) Tőlük ijedt meg ennyire? Maga tényleg rémképeket lát! Ne kapaszkodjon már olyan görcsösen. Segítsen inkább. (énekelni kezd, pakolnak ők is) Hauser, nóta! (ketten énekelnek, Káplár elindul a két széksor között, Caspar utána, elgáncsolják, beszorítják a székekkel, Káplár visszafordul) Mit ökörködik már, Hauser?

MENYHÉRT   Azt állítja, hogy tud a vízen járni.

KÁPLÁR        Tényleg járta vízen?

CASPAR         De hát én csak...

BOLDIZSÁR  Mindig hazudozik.

GÁSPÁR         És csúfolkodásnak veszi, ha játszunk vele.

KÁPLÁR        Na látja, Hauser! Nur nicht besaren. Igaz, fiúk?

HÁRMAN       Igaz, káplár úr. (fütyörészve leülnek)

II/4. Elnöki iroda

HADNAGY    Bocsánat, de az Elnök úr késni fog egy kicsit.

LORD             Remélem az udvariasság határain belül marad.

HADNAGY    Kínálhatom hellyel?

LORD             Köszönöm... (járkál)

HADNAGY    Ahogy gondolja, kérem. (leül, buzgón iratokat lapoz, egy ideig kínos csend, utána fesztelenül, fel sem nézve megszólal) Közös barátaink elégedetlenek önnel, kedves LORD.

LORD             Pardon, hozzám beszél?

HADNAGY    Parancsot kaptam, hogy figyelmeztessem: túllépte a rendelkezésére álló időt.

LORD             Kérem, nem értem mi közöm van nekem ahhoz, amiről ön beszél. Szóljon az elnök úrnak, hogy nem tudok tovább várni. Nagyon örülnék, ha végre időt szakítana rám. (odamegy hozzá, fenyegetően közel)

HADNAGY    Ne jöjjön ide, bármikor beléphet valaki. És szálljon le a magas lóról, ha a felettesével beszél. Nyugodjon meg és üljön oda.

LORD             Kérem, kíméljen meg a rögeszméitől.

HADNAGY    Közös ismerőseink erősen nehezményezik az ön körülményeskedését.

LORD             Micsoda zagyvaság.

HADNAGY    Hogy világosabban fogalmazzak: hogy merészelt többször is önkényesen eltérni az utasításainktól? Nápolyban várják már, ön pedig még semmit sem intézett el. Egyáltalán nem nyerte el az elnök bizalmát. Most találkozik vele először, ehhez is az én közbenjárásomra volt szükség. Nem értem, miért egy alkalmatlan személyt bíztak meg ilyen kényes feladattal.

LORD             Sajnos nem tudok tovább várni. Adja át, kérem az Elnök úrnak üdvözletemet. (indulna kifelé)

HADNAGY    Maradjon ahol van. Kirakok ide magának valamit. Gyámsági nyilatkozat. (felmutatja a pénzt) Ide teszem az alá. (LORD odamegy, számolja a pénzt) Meggondolatlanul költekezett, túllépett minden ésszerű határt. Most nem kap sokat, ossza be.

LORD             Faragatlan tuskó!

HADNAGY    Nem születhet mindenki kék vérrel.

LORD             Hát nem!

HADNAGY    Mostantól nekem fog elszámolni.

LORD             Nem tudok róla, hogy a városban bárkivel is fel kellett volna vennem a kapcsolatot.

HADNAGY    Ne beszéljen mellé! Már régen Olaszországban kellene lennie a fiúval együtt. Utoljára figyelmeztetem! Még mindig nem tudjuk, ki volt a kétbalkezes merénylő, de nekünk sietni kell. Már így is túl nagy a felhajtás.

LORD             Majd én eldöntöm, mi legyen a fiúval.

HADNAGY    Nem dönt el semmit. A balesetet majd mások szervezik meg. Elfogyott a bizalom.

LORD             És ha fejedelmet csinálok belőle?

HADNAGY    Meglesznek az eszközeink, hogy jobb belátásra bírjuk.

LORD             Fenyeget!?

HADNAGY    Közbe fogok lépni, felhatalmaztak rá.

LORD             Na, elég volt.

HADNAGY    Még ma aláíratja az elnökkel az örökbefogadást, különben...

LORD             Különben!?

ELNÖK          (hatalmas iratköteggel érkezik) Hányszor kértem, titkár úr, hogy ne nyúljanak az irataimhoz. Abszurdum, hogy semmit se találok. Olyan nagy kérés, hogy hagyjanak mindent a helyén? Miért kell nekem ezért mindennap veszekedni?... (észreveszi a LORDt) Csak későbbre vártam, uram,  engem reggel a titkár úr úgy tájékoztatott... Miért nem jelentette, hogy a LORD már megérkezett?

HADNAGY    Már indultam is, hogy szóljak.

LORD             Sajnálatos félreértésről van szó. Természetesen később is visszajöhetek.

ELNÖK          Ne, a világért sem fárasztanám újra.

LORD             Megértem, hogy kevés az ideje, nem akarom rabolni.

ELNÖK          Hallgatom.

LORD             Gondolom tudja, miért vagyok itt. Meg van győződve róla, hogy Caspar jelenlegi körülményei megfelelőek? Már úgy értem a fejlődése és a biztonsága szempontjából...

ELNÖK          Véleményem szerint a városi tanács a legkörültekintőbb módon járt el...

LORD             Látta az urak közül valaki, hogy micsoda körülmények közé került ez az érzékeny fiú?

ELNÖK          A tanító urat mindenki becsüli a városban, kiváló pedagógus, feddhetetlen...

LORD             Ön szerint egy ilyen kivételes képességekkel rendelkező lénynek, mint Caspar, egy ilyen szűklátókörű nevelőre van szüksége?

ELNÖK          Caspar a vele szemben elkövetett gaztett következtében súlyos hátrányba került kortársaihoz képest. Bámulatos gyorsasággal zárkózik föl, de még csak az alapvető ismereteknél tart, és ezek elsajátításában a tanító úr lehet leginkább segítségére.

LORD             Kovácsinas! Hihetetlen perspektíva egy ilyen csodálatos kis lénynek mint Caspar. Tudom, hogy önhöz legalább annyira közel került lelkileg mint énhozzám.

ELNÖK          Az örökbefogadásról szó sem lehet.

LORD             Már elnézést, elnök úr, de én úgy látom, hogy Caspar terhére van a városnak. A gyakori költözések legalábbis ezt bizonyítják. Na és merénylet, sőt hallom azóta is rátámadtak már az utcán. A személyemmel kapcsolatban vannak fenntartásai?

ELNÖK          Dehogyis a személyével, drága uram. Amit én itt rakosgatok, az egy készülő könyv anyaga. Kórbonctani jegyzőkönyvek. Hercegi családfák. Kegydíjak jegyzéke. Erdészeti jelentések Falkendorfból. Rá fogom őket kényszeríteni, hogy kiterítsék a lapjaikat és akkor majd kiderül, hány király van a pakliban. Naponta hozok ítéletet tyúkperekben. Mit gondolnak ezek, meddig fogom némán tűrni ezt a mocskot?! Sorozatos gyermekgyilkosságok! Megfélemlítések, elhallgattatások! A kancellária a kisujját sem mozdítja! Nem baj. Most majd kiderül, volt-e értelme a sokéves munkámnak. Megérte-e feláldoznom az egészségemet... Mekkorát fog ez robbani!

LORD             És Caspar?

ELNÖK          Mi van Casparral?

LORD             Milyen következményekkel járhat ez Caspar számára?

ELNÖK          Hogy megölik? Az perdöntő bizonyíték lesz.

LORD             Feláldozna egy védtelen fiút? Ennyit jelent a törvényszék elnökének egy ember élete?

ELNÖK          Nagy tétekben folyik a játék. Vannak fontosabb dolgok, mint egy emberélet. Akár Casparé, akár az enyém.

LORD             Engedje meg nekem, hogy Caspart biztonságba helyezzem. Az anyagi helyzetem, a kapcsolataim lehetővé teszik, hogy megvédjem. Olaszországban senki sem ismeri.

ELNÖK          Nem adom. Még én vagyok a gyámja.Mellesleg egy kisváros sokkal biztonságosabb. Itt rögtön feltűnik a gyanús idegen.

LORD             És múltkori merénylet?

ELNÖK          Figyelmeztetésnek szánták.

LORD             Egy csuklyás ember egy súlyos fémtárggyal halántékon vágja Caspart, ez magának figyelmeztetés?

ELNÖK          Azóta testőrt kapott, aki mindenhová elkíséri.

LORD             A titkára előtt beszélhetek?

ELNÖK          Neki diktáltam a kancelláriához írt jelentést.

LORD             Bizonyos befolyásos barátaim támogatásukról biztosítottak. Közvetítőkön keresztül már megindult a kapcsolatfelvétel a nagyhercegnővel.

ELNÖK          Az a szerencsétlen asszony... Tudja már?

LORD             Kolostorban él. Nem érintkezik a senkivel.(odanyújtja a titkától kapott papírt) Még egyszer kérem öntől. A gyerekkel már megbeszéltem. Ő boldogan jönne. Egyelőre semmi biztosat nem tudhatunk. De biztosíthatom, nem csak a magam nevében jöttem önhöz.

ELNÖK          Anyagilag akkor is támogathatja, ha itt marad, ezt meg is köszönné a magisztrátus.

LORD             Nem bízik bennem. A saját szemszögéből persze igaza van. Mi rá a biztosíték, hogy nem éppen a másik család a megbízóm és úgy eltűntetem Caspart a Földközi-tengeren, hogy soha többé nem kerül elő? Egyszerűbb megoldás lenne, mint egy látványos merénylet.

ELNÖK          Elég volt egyszer a szemébe néznem, hogy tudjam melyik oldalon áll. A fiú viszont marad, szükségem van rá. Legyenek türelemmel az ön barátai.

LORD             Ahogy jónak látja, elnök úr. Ha meggondolja magát, értesítsen azonnal. (kimegy)

ELNÖK          Titkár úr! Megkereséssel fordulunk a londoni követséghez... meg akarok tudni mindent erről a Lordról... futárpostával menjen. (leül)

HADNAGY    Kalácsképű! Itt van valahol?

KÁPLÁR        (feláll) Igenis, hadnagy úr.

HADNAGY    Mit tanítottam én magának, káplár?

KÁPLÁR        Utcán, hivatalban nem szólítom hadnagy úrnak.

HADNAGY    Csinálhatna valamit a pénzéért.

KÁPLÁR        Igenis.

HADNAGY    Lesz egy levél a futárpostára. Amíg megírom, elmegy ahova szokott. Odafele körbebámul, hogy nem követik-e. És azt mondja: A mór megtette kötelességét. A mór mehet? Ismételje!

KÁPLÁR        A mór megtette kötelességét, a mór mehet.

HADNAGY    Nem figyelt. A mór mehet?

KÁPLÁR        A mór megtette kötelességét. A mór mehet?

HADNAGY    És választ várunk. (leül)

KÁPLÁR        És választ várunk. (leül)

HADNAGY    Hú, nehéz magával...

II/5. Passió-próba

GRÓFNÉ        Igyekezzünk, a húsvétot mégsem lehet elhalasztani, ha nem készülünk el. Vegyék fel a jelmezeket, látni szeretném végre az összképet.

RÓMAI           Nagyon nevetségesek leszünk ezekben a kosztümökben.

GRÓFNÉ        Ha igazi beleéléssel játszik, mindegy mi van magán. Nem kell szakasztott úgy kinéznie mint egy római katonának.

JÓZSEF          Nem megtéveszteni kell a közönséget, hanem magunkkal ragadni. Ki tudja mit viselt Arimáthiai József? Nekem a nyugtalanságot kell megjelenítenem. Ahogy köztiszteletben álló polgár létemre eltemetem a kivégzett lázadót. Félek közben és kapkodok, de érzem, így kell tennem.

MÁRIA           Na jó, de én mit éljek át? Nem lehet rólam tudni semmit, csak hogy ott voltam én is a temetésen. Még rendes nevem sincs. A másik Mária! A Szűzanya az más, őt mindenki elképzeli valahogy.

GRÓFNÉ        Nekem épp ezért nehéz megeleveníteni. Fogjuk meg! (viszik fel a paravánt) Szóval nekem egyenként kell megküzdenem mindenki kiüresedett Szűz Mária-képével, hogy új tartalommal töltsem meg.

MÁRIA           Így nem lehetett, mert akkor én nem tudok hol bejönni.

RÓMAI           Arról volt szó, hogy állóképből indítunk, nem? Mindenki bent van az elejétől.

JÓZSEF          Szerintem jó lesz, csak... Ez itt így marad?

GRÓFNÉ        Pont ettől érdekes, hogy nem leplezzük, miből van. A székesegyházba különben sem vihetünk be mindenféle kulisszákat. Abból kell megoldani, ami rendelkezésre áll.

KÁPLÁR        Szabad valamit kérdeznem?

GRÓFNÉ        Tessék.

KÁPLÁR        Meddig tart ez a dolog? Merhogy mingyárt vége a kimenőnek. A fiatalurat vacsorakor át kell adnom a tanító úrnak.

GRÓFNÉ        Akkor vetkőzz gyorsan, Caspar. Ott találsz egy ágyékkötőt.

CASPAR         Nem lehetnék mégis ruhában?

MÁRIA           Ki látott már nagykabátos Krisztust?

CASPAR         Olyan rossz ruha nélkül az emberek előtt.

GRÓFNÉ        Ne butáskodj, mindenki el lesz ragadtatva tőled. Azért kértünk erre a szerepre téged, mert olyan krisztusi a lényed. Szaladj gyorsan átöltözni.

RÓMAI           Fogják ezt érteni így a közepétől? Nem kéne mégis valaki, aki meséli a történetet?

MÁRIA           De hát mindenki ismeri...

RÓMAI           Mert úgysincs semmi értelme, hogy itt áll ez a római katona. Teljesen fölöslegesnek érzem magamat, azért gondoltam, hogy talán inkább mint egy regös, én mondanám a történetet...

JÓZSEF          Most akkor hova álljak? Segítsek tartani?

GRÓFNÉ        Micsodát?

JÓZSEF          Azt beszéltük meg, úgy kezdődik, hogy Mária karjában tartja halott fiát. Viszont maga, Grófné, nem fogja elbírni egyedül.

GRÓFNÉ        El fogom bírni. Eddig is elbírtam mindent, ezután is el fogok. Ki áll a legközelebb a szenvedő fiúhoz? Az anyja, Mária. Ez egy meghitt, bensőséges kapcsolat. Itt dől el minden.

MÁRIA           Hát így legföljebb maga fog eldőlni, ha nem engedi, hogy mi is játszunk valamit és mindent magának akar.

GRÓFNÉ        Erre nincs mit válaszolnom. Aki feltűnési viszketegségből van itt, az jobb ha most elmegy. A gyülekezetért csináljuk, nem? Hogy méltó, emelkedett húsvétja legyen. (belép Caspar mint Krisztus) Látják neki nincsenek akadékoskodó kérdései!

CASPAR         Nem lehetne legalább a vállamra teríteni valamit?

GRÓFNÉ        Az emberi test nem szégyellni való. Semmi, amit Isten teremtett. Legyél büszke a testedre... de mégse. Ne hivalkodj vele, csak maradj olyan természetesnek, amilyen vagy. Legyél barátja a saját testednek. Mert az kicsiben maga a világ. A bőröd szinte áttetsző, alatta a lüktető erek térképe. Csoda, hogy nem látjuk a szívedet, Caspar, ahogy belülről ragyog. Látják, mondtam, hogy Casparra van szükségünk erre a szerepre. Sugárzik belőle valami nem evilági, ugye? Olyan embernek szabad csak életre keltenie Jézus Krisztust, aki maga is bűntelen.

RÓMAI           Olyan ember szerintem nincs.

JÓZSEF          Az a fontos, hogy a hívek elfogadják ilyennek. Nem lesz baj, hogy ilyen ruhátlanul lép be a templomba?

GRÓFNÉ        Ez csak színjáték, itt más szabályok érvényesek. Különben is a hatás érdekében minden eszközt fel kell használnunk.

JÓZSEF          Nekem mindegy, csak ne legyen botrány belőle.

GRÓFNÉ        Aki ilyen kishitű, az hogy játszhat bibliai szerepet?

MÁRIA           Nem hiten múlik ez egészen. Azt kéne tudnom, mit csinálok majd a jelenet alatt. Sírjak?

GRÓFNÉ        Azt majd a közönség. Próba közben minden ki fog alakulni magától. Észre se vesszük.

RÓMAI           Akkor meg minek beszélünk ennyit, miért nem kezdjük el?

GRÓFNÉ        Mert maguk minden apróságon fennakadnak, csak a lényeget nem látják át. (Caspart mutatja, aki döbbenten áll, egy kukkot sem ért az egészből) Figyeljék Caspart, ahogy szótlanul koncentrál a szerepére. A szemünk előtt lényegül át. Nézzük őt és merítsünk belőle erőt. Eljött közénk, alászállt a porba.

MÁRIA           Kicsoda? Jézus vagy Caspar?

GRÓFNÉ        (vallásos révületben) Mindkettő. Ott van bennük egyformán az égi tisztaság visszfénye. Fölöttünk lebegnek.

RÓMAI           Megint túloz, kedves Grófné. Nem tudom miért kellene szégyellnem magam csak azért, mert én tisztességes házban születtem és történetesen azt is tudom, ki volt az apám...

JÓZSEF          Ne legyen otromba, a Grófné nem így értette.

RÓMAI           De én igen. Igenis büszke vagyok arra, hogy nem vagyok különc, ha úgy tetszik, közlegény vagyok... hogy ebben a városban sokan vagyunk ilyenek, hogy nem lógok ki a sorból...

GRÓFNÉ        Csak nem képzelik, hogy megbántanám magukat... Azokkal akartam szembeállítani Caspart, akik megalázzák, akik irigyek, akik kinevetik...

MÁRIA           Pont ezek fognak majd megszólni minket amiatt, hogy a lelenc játszotta Krisztust.

JÓZSEF          Nekünk semmi bajunk Casparral, de be kell látnia, hogy a város közvéleménye...

GRÓFNÉ        Maguk nem értenek semmit! Nézzenek rá, figyeljék a szemét... Emeld fel, a fejed Caspar. Anélkül, hogy az istenkáromlás bűnébe esnék, tessék! Gondoljanak vissza a jászolra, ahonnan elindult a mi Megváltónk. És Caspar? Hol volt mielőtt hozzánk került volna, bűnös emberekhez?

RÓMAI           Már megint én érezzek bűntudatot?

GRÓFNÉ        Igenis Isten báránya ő, aki elveszi a világ bűneit. Álljunk be a kezdőképbe. (nem akar összeállni) Most mit nem értenek. Megbeszéltük, hogy az oltárkép pontos másával indítunk. Álljanak be!

MÁRIA           Ott két római katona is van.

GRÓFNÉ        Tényleg... Volna kedve beállni?

KÁPLÁR        Márhogy én?

GRÓFNÉ        Igen, igen maga.

KÁPLÁR        Nem értek én az ilyesmihez, kérem szépen.

GRÓFNÉ        Csak álljon ide és nézzen szigorúan. Később majd jelmezt is kerítünk.

KÁPLÁR        Be fogok öltözni?

GRÓFNÉ        Hagyd a sarkadat a földön, de ne látsszon, hogy súly van rajta. Úgy lenne szép, ha ívben meghajlana a tested. (lehetetlen pózba egyengeti) Csak mesterkéletlenül, ez a fontos. Mintha nem szerepet játszanál.

CASPAR         (nyögve) Nem sokáig bírom így...

GRÓFNÉ        Csak kitartás. Most nem kell játszani, csak beállítjuk a képet.

HADNAGY    Hauser!

GRÓFNÉ        Már ne is haragudjon, titkár úr, de éppen most ment legjobban a próba.

HADNAGY    Azonnal a törvényszékre kell vinnem Hausert.

RÓMAI           Miért mi történt?

HADNAGY    Ki fogják hallgatni. Ma reggel felakasztva találtuk a Lordot a szobájában.

CASPAR         Az nem lehet! Ő nem halhat meg.

HADNAGY    Jézusom, hogy néz ki maga?

CASPAR         Krisztus vagyok.

HADNAGY    Öltözzön és jöjjön velem.

GRÓFNÉ        Felakasztva? Nem értem, egy ilyen nemeslelkű ember...

RÓMAI           Miért tehette?

JÓZSEF          (mindenki teszi le a ruháját, ülnek a helyükre) Sok mident rebesgettek róla.

MÁRIA           Megint egy rejtély! És megint Caspar körül?

GRÓFNÉ        Öngyilkosság? Mi oka lett volna rá?

RÓMAI           Nem kell minden véletlen egybeesésbe rémtörténeteket belemagyarázni.

JÓZSEF          Azért itt valami megváltozott.

II/6. Napló

HADNAGY    (elveszti a türelmét, bezörget, másodszorra próbál benyitni, tartja a lánc)

TANÍTÓ         Finomabban, titkár úr!

HADNAGY    Maga ne finomkodjon itt nekem! Fogta volna szorosabban.

TANÍTÓ         Hadd próbáljam meg újra. (ajtóhoz megy résnyire nyitja, ameddig a lánc engedi) Térjen végre észhez, Hauser! (próbálja kiakasztani a láncot) Nem bántja magát a titkár úr. Csak annyit mondjon meg, hol volt tegnap délután.

HADNAGY    Elég volt! Hozzon egy fejszét!

TANÍTÓ         Akkor szokta így beakasztani a láncot, amikor a naplóját írja. Elrejti előlem, nem tudom kifigyelni, hogy hova. Már mindent felforgattam.

HADNAGY    Hol az a fejsze?

TANÍTÓ         (kimegy érte)

HADNAGY    (odamegy a Káplárhoz) Ennyit nem lehet magára bízni...

KÁPLÁR        Nem történt különös esemény. Hiszen megírtam a jelentésbe. Csak szem elől tévesztettem egy kis időre. (benyit a Tanító)

HADNAGY    Mi az hogy szem elől tévesztette?

TANÍTÓ         De nagyon kérem, óvatosan...

HADNAGY    Adja már ide! (kivenné a kezéből a fejszét)

TANÍTÓ         (nem adja) Inkább én...

HADNAGY    Akkor csinálja. Miért nem csinálta eddig? (lejön a lépcsőn) Szem elől tévesztette...

TANÍTÓ         (fejsze segítségével leveszi az ajtót, falhoz lapul vele)

HADNAGY    Gyere ki! (eltűnik a szobában)

CASPAR         (kihátrál az ajtón)

HADNAGY    Hol van? (kutatás zaja hallatszik)

TANÍTÓ         Majd én megnézem. Jobban kiismerem magam. (eltűnik a szobában)

HADNAGY    (visszajön) Mi volt tegnap délután?

KÁPLÁR        Én mondjam?

HADNAGY    Majd arra is sor kerül.

CASPAR         (széken ül, Hadnagy mögé kerül) Iskola után hazajöttem. Ebédeltem.

HADNAGY    Tovább.

CASPAR         Vártam a Káplár úrra. Megérkezett időben. A kíséretében elindultam a füvészkertbe.

HADNAGY    Tovább.

CASPAR         Először a rózsákat néztem. Kicsi időt a nagy tölgy alatt töltöttem.

HADNAGY    Tovább.

CASPAR         Utána szokás szerint a tóhoz mentem, néztem az aranyhalakat.

HADNAGY    Amikor az aranyhalakat nézte, maga hol volt?

KÁPLÁR        A nagy tölgytől mentünk a tóhoz, ezalatt volt a szem elől tévesztés...

HADNAGY    Maga hol volt?

KÁPLÁR        Kis időre elmentem...

HADNAGY    Micsoda?

KÁPLÁR        Sült gesztenyéért küldtek.

HADNAGY    (leül az anyaszékbe) Küldtek? Kik?

KÁPLÁR        Ő. (Tanító bejön, megáll az ajtóban)

HADNAGY    Ki volt még ott Hauser? Hauser!

CASPAR         Még valaki.

HADNAGY    (újra a Káplárhoz) Ki volt még ott?

KÁPLÁR        A grófné. Csak beszélgettek. Nem értettem mindent. Majdnem végig ott voltam tőlük tíz lépésre, előírás szerint. Furcsa dolgokról beszéltek. Ilyesmiket mondtak, hogy átlényegülés meg hogy szellemvándorlás.

CASPAR         Lélekvándorlás.

TANÍTÓ         (rakja fel az ajtót)Hát Hauser, maga ilyenekről diskurál! Én meg a szorzótáblát nem tudom a fejébe verni. Ennyit küszködök. A tananyag az nem érdekli. És nem szól semmit, nincs kérdése... Közben meg...

HADNAGY    Megtalálta?

TANÍTÓ         Megint eldugta. Megnéztem az ingei között, a képek mögött, a fiók alatt. Nem találom.

HADNAGY    Hol a napló, Hauser? (áthajol akét ikerszéken)

CASPAR         Elégettem.

HADNAGY    Hozza ide a hamut.

CASPAR         (elindul)

TANÍTÓ         Megnéztem a kályhát is, nincs semmi.

HADNAGY    Megint hazudott. Jöjjön vissza. Álljon oda. Motozza meg!

KÁPLÁR        (motoz, egyik lábszárnál megáll, befejezi, felegyenesedik) Semmi.

HADNAGY    (dühösen félrelöki a Káplárt, leül a nővérszékre) Feltűri a nadrágját. És kiveszi, ideadja.

CASPAR         (lehajol, de meggondolja magát) Az Elnök úrnak igen, magának nem.

HADNAGY    Milyen elnöknek? Tegnap lemondott. Beteg, súlyos az állapota.

TANÍTÓ         És a pénz?

HADNAGY    Elnök mindig lesz, valaki majd fizet.

TANÍTÓ         Mi van abban a naplóban, amit annyira félt, Hauser? Ugyan miket tud írni, amit mi nem láthatunk. Nem akarjuk kényszeríteni, mutassa meg jószántából. Tudja mit, nem is fogjuk elkérni, olvassa maga. Csak amit mostanában írt. Ha valamit nagyon nem akar, kihagyhatja.

HADNAGY    (elhelyezkedik mint egy felolvasóesten)

CASPAR         (kiveszi és olvasni kezd) Nemrégiben kerti zsályából kiültettem a nevemet, nagyon szépen kisarjadt, és nagyon örültem neki. Valaki bejött a kertbe körtét lopni, és széttiporta a nevemet, emiatt sírtam. A Tanító úr azt mondta, hozzam ismét rendbe, ismét rendbe hoztam, de másnap reggel a macskák túrták szét.

TANÍTÓ         Ezt mikor írta?

CASPAR         Tegnapelőtt.

TANÍTÓ         És tegnap?

CASPAR         (olvassa) Zöld a világ. Ez a leggyakoribb szín a növények miatt. Ha kék lenne a gyep, nem lenne olyan barátságos. A zöld ragyog legszebben a fényben. Sokáig nem szerettem a fényt, bántotta a szememet. Ma már el sem tudom képzelni, hogyan lehettem meg annyi évig nélküle...

HADNAGY    A mait akarom.

CASPAR         (olvassa) Tegnap reggel egy veréb szállt be a szobámba a nyitott ablakon keresztül, de kifelé már nem találta a helyes utat, újra meg újra nekirepült a csukott ablakszárnynak. Gyakran tesznek így az emberek is. Egyszerű lenne a megoldás, mégis megtéveszti őket a látszat. Sokáig verdesett a veréb, a seprűvel tudtam terelni. Itt maradt utána néhány toll, eltettem emlékbe. Én nem repülhetek így ki az ablakon. Hova is szállnék? Neki biztos vannak fiókái vagy társai. A veréb nehéz sorsú madár, de legalább van kivel megosztania a szenvedéseit. Nagyon megrázott ez az eset, de mégis hamar elfeledkeztem róla az iskolában, mert nagyon vártam a délutánt... Innen nem olvasom

HADNAGY    (Káplárnak) Olvassa maga.

CASPAR         Nem. (elrántja előle a naplót, ezért kitépődik a lap)

KÁPLÁR        ( maga is belenéz, húzódik el)

CASPAR         Csak azt a lapot ne!

HADNAGY    (nyúl a lapért) Ideadni.

KÁPLÁR        (hátrál, mikor elérné a Hadnagy, megeszi a lapot, közben tovább hátrál, hogy legyen ideje megrágni, lenyelni)

HADNAGY    Kalácsképű! (lelöki a lépcsőn a Káplárt, aki négykézláb menekül) Mi volt ez? Szabotál?

TANÍTÓ         (nem hisz a szemének) Megette...

HADNAGY    Meg fogja feküdni a gyomrát... Hozzon egy vödröt! Parancsmegtagadás, káplár? Megsemmisíti a tárgyi bizonyítékot?

TANÍTÓ         (jön a vödörrel) Mit csináljak vele?

HADNAGY    Tegye oda. Dugja le az ujját a torkán. Nem hallja? Én dugjam le?

KÁPLÁR        (először habozik, aztán megsemmisülve engedelmeskedik)

GRÓFNÉ        Mi történik itt, Caspar? (feláll a helyéről) Nyitva volt a kapu. Rosszul van?

HADNAGY    Muszáj magának mindenbe beleütni az orrát? Mit akar már megint Caspartól?

GRÓFNÉ        Muszáj. Azonnal elviszem Caspart. Csomagolj! Sietünk.

HADNAGY    Azt hiszi, ez csak úgy megy?

GRÓFNÉ        Megvannak a papírok.

HADNAGY    Na ne mondja, és erről én miért nem tudok?

GRÓFNÉ        Ezt kérdezze meg az új főnökétől. Nem akarja megnézni? (előveszi a papírt)

HADNAGY    Az anyátok istenit! (kirohan)

TANÍTÓ         Az egyik lemond, a másik aláírogat... nekem meg kéthavi járandóságommal tartozik a hivatal.

GRÓFNÉ        (pénzköteget vesz elő) Elég lesz?

TANÍTÓ         Nekem csak az kell, ami megillet.

GRÓFNÉ        (nyújtja felé) Magának költségei voltak.

TANÍTÓ         (elveszi) Hozom a kimutatásokat. (indul kifelé)

GRÓFNÉ        Menjen inkább csomagolni. Rakja össze Caspar minden holmiját, azonnal indulunk. Kérem.

TANÍTÓ         Hát jó. (ajtóhoz ér) Ebből megint nekem lesz bajom.

KÁPLÁR        És akkor én?

GRÓFNÉ        Pénzt akar? (már venné elő)

KÁPLÁR        Nem azért csináltam.

GRÓFNÉ        Nincs sok időnk. Gyere!

CASPAR         Hova mennék?

GRÓFNÉ        Caspar az istenért... Magunkra hagyna?

CASPAR         Ő velem van, segített...

GRÓFNÉ        (az ajtónál a Tanítót ellenőrzi, Káplár a nővérre leül)

CASPAR         Most odaadtak neked?

GRÓFNÉ        (ikerre leül, nyújtja a papírt)

CASPAR         (szétnyitja, odamegy elé) Ez üres.

GRÓFNÉ        Persze, hogy üres. "Legyetek azért okosak mint a kígyók és szelídek mint a galambok". A titkár mindjárt visszaér a városházáról. Na gyere!

CASPAR         Nem mehetek.

GRÓFNÉ        Kint vár a kocsi a ház előtt, mindent előkészítettem.

CASPAR         Nekem itt kell maradnom.

GRÓFNÉ        (Káplárhoz) Menjen már ki!

KÁPLÁR        Mit akar vele?

GRÓFNÉ        Meg akarom menteni. (csüggedten) Atyaisten...

CASPAR         Engem nem lehet megmenteni.

GRÓFNÉ        Tegnap délután is csak ezt tudtad mondani. Meg fognak ölni. Nem akarom hagyni.

CASPAR         Oda akarok menni, ahová tartozom.

GRÓFNÉ        Az ember magának teremti meg, hogy hova tartozik. Új életet kell kezdened, ahol nem ismer senki. Majd én segítek neked.

CASPAR         Nekem itt van ... a sorsom.

GRÓFNÉ        Ebben az országban, ezekkel az emberekkel nem lehet élni. Én mindenképpen elmegyek. Amerikában nincs múlt, csak jövő van... Ott minden csak kezdődik. Csak az számít, hogy te magad mennyit érsz.

CASPAR         Ott idegen vagyok.

GRÓFNÉ        És itt nem vagy idegen? Nem miattam kell jönnöd, magad miatt. Nem azt kérem tőled, hogy szeress.

CASPAR         Nagyon kedves vagy nekem. Itt laksz belül... Meg kell találnom az enyéimet.

GRÓFNÉ        Kicsodákat? Te szerencsétlen, gödörből előbújt Caspar! Kicsodákat?

CASPAR         Az anyámat.

GRÓFNÉ        Azt se tudja, hogy életben vagy. Ha egyáltalán igaz az elnök elmélete. Hova mennél hozzá, egy kolostorba? Tönkretették, nem segíthet rajtad. És már az Elnök se.

CASPAR         Megkeresem.

GRÓFNÉ        Nem jutsz el hozzá, megölnek.

KÁPLÁR        Hadd menjek én. Csak azért, hogy életjelt adjak.

CASPAR         Vidd el a naplót. Ebből mindent megtudhat rólam. Meg fogom várni, amíg visszaérsz.

GRÓFNÉ        Lehetetlen. Nem jut el hozzá.

KÁPLÁR        Ismerem a kapust, hoztam onnan üzenetet a hadnagynak.

GRÓFNÉ        Milyen hadnagy?

KÁPLÁR        A titkár, az ugyanaz.

CASPAR         Vadászni fognak rád.

KÁPLÁR        Okos nyúl leszek. Isten áldja magukat! (kimegy)

CASPAR         Tudnom kell az igazságot, bármilyen szörnyű is.

GRÓFNÉ        Nincs már több idő. Utoljára kérlek!

CASPAR         Nem.

GRÓFNÉ        Akkor áldozd fel magad! Úgysem válthatod meg a világot! Nem méltó rá, hogy magadra vedd a bűneit! A saját magad királya lehettél volna, de te csak feszíttesd meg magad! (kimegy)

II/7. Haldoklás

CASPAR         (betemeti magát a székekkel)

ÜLNÖK          Hoppá, szép kis ügy!

TANÁR           Nem fog így a fiatalúr megfázni? Mit fog szólni a nagyságos asszony, mikor azt mondja hapci, hapci? (tüsszög)

ÉBER              Hogy nem szégyelli magát a mocskos állatja!

TUDÁLÉKOS Nem látja, hogy mondani akar valamit? Mi történt magával?

CEMENDE     Juj, hát ez meghalt!

KÉKHARISNYA       Azért ez mégiscsak hallatlan! Fényes nappal a nyílt utcán.

ÜLNÖK          Dehogy halt meg. Engem néz!

KÉKHARISNYA       Nem kéne valakinek mégis intézkedni?

ÉBER              Szólaljon már meg, az istenit magának!

TUDÁLÉKOS És ha valaki bántotta?

ÉBER              Ezt? Ki bántotta volna?

KÉKHARISNYA       Miért nem szalad már el valaki a városházára?

HÁZMESTER Ilyenkor jegyzőkönyvet kell felvenni. Ilyenkor mindig jegyzőkönyvet vesznek fel. (krétával helyszínt rajzol)

TUDÁLÉKOS Ne fontoskodjon. Nem látja, hogy él?

HÁZMESTER Nincs papír valakinél?

TANÁR           Hahó hercegem, nyelvünkkel mi újság van?

ÜLNÖK          Csak annyit mondjon, ki intézte el ennyire.

HÁZMESTER Van papírja valakinek? Ceruzámat se találom...

TUDÁLÉKOS Maradjon már a jegyzőkönyvével, agyára megy mindenkinek.

ÉBER              Be vagy szarva mi? Na majd megoldom én a nyelved! (megragadja, felállítja)

HÁZMESTER Senki nem nyúl semmihez.

TUDÁLÉKOS Ültessük le valahova. Alig áll a lábán.

CEMENDE     Fektessük vissza a földre, nem?

HÁZMESTER Fel kéne írni a bűntény körülményeit.

ÉBER              Hol történt itt bűntény, maga okostojás? Leitta magát, merev részeg.

TUDÁLÉKOS Leheljen rám! Ugyan már, részeg?

CEMENDE     Én nem látok vért.

ÜLNÖK          Van hogy befele vérzik. Hallottam már ilyesmit.

ÉBER              (a fejére mutat) Itt van ennél a baj. Meg kéne kötözni.

TANÁR           Hozzon már fel valamit a mentségére, királyfi!

KÉKHARISNYA       Miért nem kötözi le valaki? Lehet, hogy önveszélyes!

CEMENDE     A múltkor is majdnem rámvetette magát, képzelje, elkezdett volna fojtogatni.

TANÁR           Jöjjön szépen, emelgesse egymás után a lábát! (próbálja, hogy járjon)

ÜLNÖK          Vesztfáliában láttam hasonló esetet. Egy fiatalember lépten-nyomon elvágódott az utcán és habzott a szája... Ilyen... rohamai voltak. Le kellett szrítani a földre, hogy össze ne törje magát.

TUDÁLÉKOS Szedje össze magát, fiam, és válaszoljon: fáj valamije?

ÉBER              Juhászkutya legyek, ha nem szimulál.

ÜLNÖK          Hideg víz kéne neki, a vesztfáliai fiatalembernek is azt adtak.

ÉBER              (indul a vödörrel)

CASPAR         Nincs semmi bajom. Csak megijedtem.

ÉBER              Méghogy nem tud beszélni!

TUDÁLÉKOS Látott valakit?

CASPAR         Ketten voltak. Ott meg még egy.

ÜLNÖK          És az arca? Milyen volt az arca?

CASPAR         Nem tudom. Egy képet mutatott?

TANÁR           Csak nem valami disznóságot?

CASPAR         Az anyámról.

ÉBER              Egy szava sem igaz.

ÜLNÖK          Rosszul van?

CASPAR         Elmúlik.

TUDÁLÉKOS És ebbe a sikátorba hogy került? A képpel csalta ide magát?

CASPAR         Azt mondta, hogy tőle jött. (meginog)

TANÁR           Álljon egyenesen. Egyenletes légzés. A rekeszbe vegye.

ÜLNÖK          Megütötte?

CASPAR         Azt hiszem megszúrt ... talán egy tűvel..

ÉBER              Nevetséges...

CASPAR         (összeesik, meghal)

CEMENDE     Mondtam, hogy fektessük le.

KÉKHARISNYA       Valamit kéne a feje alá tenni.

ÜLNÖK          Hol szúrta meg?

TUDÁLÉKOS Nem látok sebet sehol. Mégis. Egy aprócska pont. Mint egy tűszúrás.

TANÁR           Szedje össze magát. Nyissa ki a szemét!

ÜLNÖK          (leteríti Caspar arcát) Hagyja nem érdemes.

KÉKHARISNYA       Hogy itt mindig történni kell valaminek.

ÉBER              Ne játssza meg magát, hallja, Hauser! (felállítja a holttestet)

II/8. Finálé (Szatírjáték)

KIKIÁLTÓ (Ülnök)    Signore e signori! Folyvást csak folyvást! Ez itt Caspar Hauser! Korának rejtélye. Születése ismeretlen, halála titokzatos! Oszd meg velünk a titkot, nem mondjuk el senkinek. Ki volt az apád? Vagy ne, előbb azt, hogy ki volt a gyilkosod! Hadd halljuk, Caspar!

Házmester        Aenigma sui temporis, ignata nativitas, occulta mors.

KIKI 2 (Tanár)            Hölgyek, urak! Nyissák ki jól a szemüket! Caspar Hauser áll önök előtt. Caspar Hauser, a vadember. Meglett férfiként találtak rá, de se beszélni, se járni nem tudott. Egy óriási csecsemő. Nem volt se apja, se anyja. Talán egy fán termett az erdőben! Hogy érzed magad az emberek között, Caspar? Sok mindent tanultál már?

Éber                 Minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszt, amennyi az általa, kiszorított víz súlya.

KIKI3 (Tudálékos)      Meine Damen und Herren! Közelebb, közelebb. Tekintsék meg Caspar Hausert, aki nem más mint Caspar Hauser könnyűlovassági őrmester balkézről való gyereke. Mert nincsenek ott biztonságban a lányok, ahová a hadsereg bevonul. A sok hetyke, nyalka legény ugye. Haragszol apádra, Caspar, amiért a sorsodra hagyott téged?

Cemende         Ich möcht ein solcher Reiter werden, wie mein Vater.

KIKI4 (Hmester)         Nagyrabecsült nagyérdemű! Még nagyobb érdemű! Következő műsorszámunk: Caspar Hauser. Igazi nevén Leopold von Zähringer, badeni nagyherceg. Károly Frigyes unokája, Károly Lajos fia. A galád módon félreállított trónörökös. Hogy fogsz bosszút állni Caspar, ha visszafoglalod az országodat?

Kékharisnya     Baden-Würtenberg tartomány. Területe 35 800 négyzetkilométer. Lakossága    9 618 696 fő. Tartományi székhely Stuttgart.

KIKIÁLTÓ(Ülnök)     Mesdames et Messieurs! Itt láthatják Caspar Hausert, Napóleon titkos fiát! Anyja lengyel hercegnő! Ő maga összeesküvést szervezett, hogy visszafoglalja apja trónját. Ez itt az utolsó Bonaparte! Milyen néven léptél volna trónra, Caspar?

Tudálékos        Marengo, Austerlitz, Wagram, Waterloo, Szent Ilona.

KIKI5 (Kékhari)         Ladies and Gentlemen! Itt látható Caspar Hauser a rejtélyes, a titokzatos. Caspar Hauser, a csoda. Emberfeletti képességei annak köszönhetőek, hogy földönkívüli lény! Ne tévessze meg önöket a külseje! Caspar Hauser egy másik bolygó küldötte. Kapcsolatfelvétel céljából érkezett, hogy tanulmányozza a földet. Melyik csillagrendszerből jöttél, Caspar?

Tanár               Homo sapiens sapiens. Emlős, mindenevő. A kifejlett példányok másfél-kétméteresek, súlyuk nemritkán a száz kilogrammot is eléri. Nagyobb falkákban él, agresszív természetű.

KIKIÁLTÓ(Ülnök)     Hölgyeim és uraim! Egyedülálló látványosság! Caspar Hauser, az igazi, a hamisítatlan!

KIKI3 (Tudálé)           Mindenki megnézheti! Caspar Hauser minden idők legnagyobb szélhámosa. A nagy átverő!

KIKI4 (Hmester)         Történészek nemzedékei igyekeztek már megfejteni az általa feladott rejtvényt. Mindeddig sikertelenül.

KIKI2 (Tanár) Most mindenre fény derül. Csak itt és csak önöknek!

KIKI6 (Cemenede)     Katonáknak, diákoknak féláron!

KIKI5 (Kékhari)         Vasárnaponként délutáni előadást is tartunk.

KIKI7 (Éber)   Itt most megtudhatják a titkot!

KIKIÁLTÓ(Ülnök)     Még egy pillanat! Caspar! Caspar, mi az igazság?

CASPAR         (feléled, kiröhög mindenkit)