Eugene Ionesco

Jacques vagy a behódolás

Jacques ou La soumission

Naturalista színmű

JACQUES

JACQUELINE

PAPA

MAMA

NAGYPAPA

ROBERT PAPA

ROBERTE

Karosszék gólyalábakon, benne JACQUES, a család körülállja

PAPA                 Megátalkodott konokság!

MAMA                 Soha nem gondoltam volna rólad! (felzokog) Az egyetlen reménységem voltál. (visszafojtja) Hát már nem szereted a szüleidet, a ruháidat, a n nôvéredet, a nagypapát.... Jaj, mit meg nem tettünk érted! Mennyi-mennyi áldozat! Cumiból etettelek, pelenkában szárítottalak, amiként egyébiránt a nôvéredet is! îgy van, leányom.

JACQUELINE    îgy van, mamusz. Mennyi-mennyi nyaldozat.

MAMA                 Ki porolta ki elôször a nadrágodat, fiam? Én! Nem a körünkben lévô szülôapád! Pedighát ô! lévén erôsebb, nagyobbat bír ütni. Mégis én, mert oly nagyon szeretlek. Még a süteményt is megvontam a szádtól. Csókolgattallak, én tanítottalak meg csevegni, cseperedni, cseperegni. Több voltam neked mint anya.... barátnô voltam, férj, fürj, bizalmas, hatalmas. Nem emlékszel: ölembe vettelek, ezzel a két ujjammal téptem ki a kis tejfogaidat, a lábacskád ujjairól leszedtem a körmöket. órákon át el tudtam hallgatni a bömbölésedet, úgy tudtál bôgni mint egy boci...

JACQUELINE    Mint egy aranyos kis bikaboci, búúúú, búúúú...

PAPA                 Nagyatyád kívánna szólni hozzád, te, te csökönyös! nyolcvannyolc esztendô görényeszti áldozatos vállait. Vajha hatni tudna rád évszázados múltjával, jelenével, jövôjével!

NAGYPAPA       Zeng a dal, hehehej..
Dalol a korhehehely
nem vagyok már fihahahahatal
de jólesik az ihahahatal...

PAPA                 Eltotyakosodott szegény. Látod!? Pedig mennyi tapasztalat áll mögötte...

NAGYPAPA       Mennyi, mennyi tapasztalat áll mögöttem és miegyéb... Volt nékem, volt nékem egy üknagybátyám, mintahogy volt néked, néked is... és volt néki, volt néki három lakóhelye... Megadta, megadta kettônek a címét meg a telefonját, de nem adta meg, nem adta meg a harmadikét, a legkisebbét. Ott bújt el, ott bújt el néhanapján, mivel amúgy a kémiparban tevékenykedett...  Nem sikerült meggyôznöm, ugye?

PAPA                 Minden hiába nem lehet megindítani!

JACQUELINE    Édes bátyám, te rohadékozló fiú, már sose térsz meg? Csak megríkatni anyát, csak felbosszantani apát, hogy beleremegjen az a csúnya detektívbajsza? És az aranyos nagyapa?! ládd mit műveltél szegénnyel, göbös, kacsos, sokat megélt ujjaival kétségbeesetten elszorítja utolsó csepp katéterét. Megbüntetlek, ne félj. Ezt! hívom el lánypajtásim lányszobámba... nem fogod a függöny mögül kukkolni, ahogy pipilnek. Soha többé.

PAPA                 Megtagadlak. Nem vagy többé a fiam! Anyádra ütüttél meg az idióta, agyalágyult pereputtyára!

MAMA                 Gaston!

PAPA                 Hallod anyád! nem tudja, mit beszél. Miért is tudná, hiszen nô! Micsoda nô! Nem! nem fogom elôtted dicsôseggét lengeni, nem! csupán egyet akarok mondani: 1. gáncsnélküli nevelésben részesültél. Másodszor: beleszülettél egy hamisítatlan lékvérű, arisztokretén csalánba. harmadszor: mindent megkapál, ami csak dukakál a nemedhez, rangodhoz, vagyonodhoz... és te mégis, és te mégse! Hát így! Te gatyaszomorító! Miért is szültelek?! (a mamának) Ez is a te hibád! Nem! Hiába is asztaltok, hiába is marasztaltok, nincs maradásom. Az én pástomon a hagyomány, hát nem hagyom ám!

MAMA                 Gaston, ne! Látod, atyád elhagy bennünket. Miattad!

PAPA                 Szándékom megmásíthatatlan. Visszavonulok termeimebe és soha többé nem jövök elô Csak ebédelni. Néhanapján. isten veled szukafattya, atyjafattya fiú. Isten veled némber. S ti mind.

NAGYPAPA       Szu-szu-szutykos a kohely
De szé-szé-szépen szól a dal...

JACQUELINE    Hogy bírod a lelkedre venni?! Téged sértve, magát sérti meg, és fordítva.

MAMA                 Légy jó fiú, mondd, ami az ajkadra tolul. (JACQUES hallgat) Nem vagy jó fiú. jöjj, Jacqueline, hagyjuk magára ezt a konok szörnyet, hadd sorvadozzon.

JACQUELINE    ň, anyám, minden út Rómába vezet. (kimennek)

NAGYPAPA       Csak egyet mondhatok: a telefonszám. Meg kell hagyni. He-he-hej, egy öreg korhehehehehely!

MAMA                 (visszaszól) Meglátod, belekerülsz az újságba, te aktográfus!

JACQUES         Mondtam én valamit? Tegyük fel, semmit. Akkor meg, mit akarnak tôlem?

JACQUELINE    (az ajtó résébôl) Pszt. Honfitársam... Honfivérem? fel tudsz váltani egy szót velem? (JACQUES hallgat, JACQUELINE beljebb jön) Hadd nézzek rád kétszemközt. Úgy küldettem hozzád mint egy képeslap. Felbélyegezve. Het nem érted?! szent egek!

JACQUES         Ne emlegesd a szenteket.

JACQUELINE    (felfogta) ň, végre kimondta.

JACQUES         (mélységesen reménytelenül) Légy méltó ama fivérhez, aki én vagyok.

JACQUELINE    Távol álljon tôlem. Mindazonáltal most mindent elmondok neked. Huszonhét szó lesz az egész. Próbáld belevésni az agyadba: te kronometrábilis vagy.

JACQUES         S a többi huszonnégy?

JACQUELINE    Ennyi. Ebbe a háromba mind a huszonhét beleértendô. Vagy beleérthetô. Amelyik helyesebb nyelvtanilag.

JACQUES         Kro-no-met-rá-bilis....Kronometrábilis!! (elszörnyedve felkiált) Nem! az nem lehet!

JACQUELINE    Jobb, ha megbékélsz a gondolattal.

JACQUES         Kronometrábilis.... én? Lehetetlen.

JACQUELINE    Bele kell törôdni.

JACQUES         Szörnyű. Hát mégis.  Akkor viszont kénytelen vagyok.

MAMA                 (az ajtóból) Bevált?

JACQUELINE    Mamus! Várni kell még. Hogy biztosak legyünk.

JACQUES         Konkludálnom kell. A körülmények kényszerítenek. Kronometrábilis. Hát legyen. (nagy elhatározással kiáltja) Imádom a resztelt krumplit!

(a család ujjongva jô)

MAMA                 ň fiam, mégis van fiam!

JACQUELINE    Magom termékeny földbe hullt!

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?!

MAMA                 Te kis furfangos, te! Hát mégis szereted a resztelt krumplit. Micsoda boldogság!

JACQUES         (meggyôzôdés nélkül) Igen, szeretem, imádom.

MAMA                 Mondd mégegyszer, kisfiam!

JACQUES         Imádom a resztelt krumplit.
Imádom a resztelt krumplit.
Imádom a resztelt krumplit.

JACQUELINE    Vigyázz, mamus, el ne kopjon!

MAMA                 Gaston! Gyere gyorsan.... a fiad imádja a resztelt krumplit!

JACQUELINE    Papa, gyere, azt mondta, hogy imádja.

PAPA                 (szigorúan) Ez igaz?

MAMA                 Mondd meg szépen apádnak, édes fiacskám, mit mondtál az elôbb anyucinak!

JACQUES         Szeretem a resztelt krumplit.

JACQUELINE    "Imádod".

PAPA                 Nos?

MAMA                 Mondjad szépen, kis bogaram.

JACQUES         A resztelt krumplit. Azt imádom.

PAPA                 Fiam. Jöjj ünnepélyesen a karomba. Megtagadom, hogy megtagadtalak. Visszafogadlak a fajtámba, a hagyományba, mindenbe. Most rajtad a sor. Halljam.

JACQUES         (tompán) Imádom a resztelt krumplit.

JACQUELINE    Ne vesztegessük az idôt.

MAMA                 Miután nyilvánosan és nyilvánvalóan bocsánatot kértél és bocsánatot nyertél, itt az ideje, hogy megházasodjál. Minden készen áll a lakodalomra. Jacques, kicsi bogaram, ugye elakadt a zokszavad?

PAPA                 Imhol a menyasszony! (tapsol)

A tapsra Robertpapa jelenik meg. Zavart csend, majd felszabadult kacarászás

                           A menyasszony papája, Robert úr! (tapsol, a család követi)

ROBERT-PAPA    Köszönöm, köszönöm. (Ollót vesz elô, s élvezettel bont föl egy dobozt, amibôl körülményesen elôhúzza a menyasszonyt, Roberte I-et)

Karácsonyi hangulat. Ah-ok és ó-k. Igazi játékbaba csipkében, fátyollal. Ováció, áhitat. JACQUES idegenül szemléli széke magasságából a jelenést

                           Egyszem lányom. Mit szólnak hozzá?

MAMA                 (közelebb megy, megszagolja) Elragadó.

JACQUELINE    (az ujjával megböki) Mozgatható.

NAGYPAPA       (lihegve) Hej, a vén korhehehehehely...

PAPA                 (a tenyerével lapogatja) Friss, ropogós. Mint akit skatulyából húztak elô.

ROBERT-PAPA    Van neki lába.

MAMA                 (megnézi) ň.

NAGYPAPA       Jó zamatos. Adhatok egy jótanácsot?

JACQUELINE    Késôbb, nagypapa. (JACQUES felé) Van lába.

JACQUES         Mindenkinek van.

PAPA                 Nono.

JACQUELINE    De neki azért, hogy járjon.

ROBERT-PAPA    Megmutatjuk. Gyere, kis életem, gyere. (felnyalábolja, helyet keres neki).

Elôvesz egy metronomot és különbözô ritmusban járatja a kislányt. Minden kísérlet után néma ováció. JACQUES savanyún nézi az attrakciót

                           Keze is van neki. Nézze meg közelebbrôl! (olyan közelrôl mutaja a fiúnak, hogy majdnem kiböki a szemét. JACQUES óvatosan húzza el a fejét)

MAMA                 Hú. Ez aztán döfi! Hogy elvégezze a ház körül a piszkos munkát.

JACQUELINE    Hogy jól megcsikizzen...

PAPA                 Adhatok egy jótanácsot?

ROBERT-PAPA    Nagylábujja...

JACQUELINE    Hú, de buja.

ROBERT-PAPA    Hónaalja...

JACQUELINE    Az hol van neki?

MAMA                 Itt, te buta.

JACQUELINE    Aha, látom. (JACQUESnak) Látod?

JACQUES         Látom.

ROBERT-PAPA    Gyöngyözô. A kacaja.

JACQUES         Ja.

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?

ROBERT-PAPA    És a vádli! Ezt nevezem vádlinak!

NAGYPAPA       Akár az én idômben.

JACQUES         Melanchtonnak különb volt.

NAGYPAPA       Hej, a vén korhehehehely...

PAPA                 Számbavenni mindent, fiam. Ma nekem, holnap neked.

ROBERT-PAPA    Csípeje...

JACQUELINE    Csipellôje, csipellôcskéje...

MAMA                 Hogy jobban bekaphasson, fiam.

ROBERT-PAPA    Tejeskávé bôrén pattanások, szépek, zöldek! pici piros cici mályvaszín alapon, körkörös köldök fonott zsinórral, füstölt nyelv paradicsommártással, gombával töltött lapocka rántva, bélszínjava orleansi módra, nôi szeszély slussz. Service compri...

PAPA                 Jacques?!

JACQUES         Más nincs?

MAMA                 Borzasztó a természete. Olyan finnyás. Nem szeretett soha mást. Mindig csak a pecsecsét.

PAPA                 Hihetelen. Ha ezt tudom, ugye... úgy készülök...

MAMA                 Roppant kellemetlen.

PAPA                 Utóljára figyelmeztetlek.

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?!

JACQUES         Na jó. Benn vagyok a krumpliban.

Általános megkönnyebbülés

MAMA                 Végül azért mindig felülkerekedik benne a leki finomság.

PAPA                 Ha megengedik, ugyanakkor magamnak is volna egy kérdésem.

ROBERT-PAPA    Hogyne kérem, parancsoljon. természetes.

PAPA                 A potrohok...

ROBERT-PAPA    Hogy?!

PAPA                 Hogy megvannak-e?

NAGYPAPA       (dévajul) Ej-ej-ej-ej.

MAMA                 Gaston!?

JACQUELINE    Ezt nem kellett volna.

ROBERT-PAPA    No igen... Hát megvannak... de pontosan nem tudnám megmondani... de megvannak.

PAPA                 És hol, ha szabad tudnom?

JACQUELINE    Jaj, papa, hogy-hogy hol? A potrohokban.

PAPA                 Vagy úgy. Remek. Nekem ennyi elég. Több kérdésem nincs.

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?

PAPA                 Akkorhát megkötöttük az üzletet. Kiválasztottuk neked fiam a szíved választottját.

MAMA                 (felzokog) Az a a szó, hogy szív, mindig megríkat.

PAPA                 Nos. Takarjuk fel a menyasszony orcáját. Forduljanak szembe egymással... Ez puszta formalitás.

ROBERT-PAPA    Magától értetôdik. Épp ajánlani akartam.

JACQUELINE    És most lássuk a menyasszony orcáját!

Robert-papa fellebbenti a fátyolt, elôbukkan Roberte mosolygós arca és két orra. Elragadtatatott moraj

JACQUELINE    ň. elragadó.

ROBERT-PAPA    Mit szólnak?

NAGYPAPA       Csak volnék húsz évvel fiatalabb!

ROBERT-PAPA    Volna egy kis encsem-bencsem, mi?!

NAGYPAPA       Ami belefér.

MAMA                 (közelrôl nézi az orrát) Hálásak lehetnek a sorsnak. Az én lányomnak egy van csak.

JACQUELINE    Mit tehetünk, mamus.

PAPA                 Errôl is az anyád tehet.

MAMA                 Gaston! Bírjál magaddal. legalább most ne!

JACQUELINE    Papa, ebbeen az ünnepélyes órában igazán nem kéne.

ROBERT-PAPA    Magának egy szava sincs. Csókolja meg gyorsan.

NAGYPAPA       Hehehej! egy csuda, na.

MAMA                 Mondd, hogy boldog vagy!

PAPA                 Férfi lettél végre. Megtérül a befektetett tôke. Na.

ROBERT-PAPA    Nosza, kedves vôm.

JACQUELINE    Olyan nagyon illik hozzád. Öcsi, na!

JACQUES         Nem elég. Olyan kell, akinek legalább három van. Három orra.

Mély és általános megdöbbenés

JACQUELINE    Juj, de undorgós.

PAPA                 Hány zsebkendô kéne annak, te élhetetlen. És a télre nem gondolsz?

JACQUES         Zsebkendô! Benne van a hozományban. Vagy nincs talán?

PAPA                 Na. Én veszem a kalapom. Veszem a kalapom! Egyébként számítottam rá. Amit mondtam megmondtam.

MAMA                 Aj, de kínos.

ROBERT-PAPA    Nem annyira. Hölgyeim és uraim. Erre is számítottunk. Visszacsomagoljuk szépen.... (beteszi a skatulyába)...Nem jövünk egykönnyen zavarba... Van ám nekünk másik egy szem lányunk! Annak kérem ki van mind a három orra. Hiánytalanul.

JACQUELINE    Triplaorrú? Bejött neki!

MAMA                 Jaj, micsoda megkönnyebbülés! Bravó. Hallod ezt Jacques?

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?

PAPA                 Nem bánom. Tegyünk még egy próbát. Az utolsót! A maga kedvéért. Bár én nem nagyon bízom benne.

MAMA                 Gaston! sose szabad föladni.

JACQUES         Három orra legyen neki! Legalább három. Lehetetlen kérek?

Robert-Papa újabb skatulyát bont ki, izgatott nyüzsgés, a dobozból egy rémületes szépségű, sokarcú keleti istenséget hámoz ki

ROBERT-PAPA    Imhol, a háromorrú menyasszony!

JACQUELINE    Imhol!

MAMA                 Pont olyan, amilyet kívántál, bogárkám! A tiéd! Ő a te kis háromorrú menyasszonykád!

PAPA                 Hé! Mi van? Egy szavad sincs? Álmaid asszonya. Háromorrú!

JACQUES         Nem elég csúnya. Nem kell. Sokkal csúnyábbat akarok.

ROBERT-PAPA    Ez egy kissé erôs. Itt valaki csúfot űz lányomból és enmagamból. Hogy aztán mintegy röhöghessen rajtunk.

MAMA                 Jacques! ... Gaston!... Jacques!! Én olyan boldog voltam, midôn a szívem alatt hordtalak... én... én könnyes szemmel mutogattam a fényképedet a rokonoknak... szomszédoknak... rendôröknek... én! ň bár elvetéltem volna! Jaj! Bár ne fogantam volna. Gaston, mit tettél!

NAGYPAPA       Sose fogadjátok meg a tanácsaimat!

ROBERT-PAPA    Na nem! ezt nem fogják ilyen konnyen megúszni (darabokra tépi a csomagolópapírt, amelybôl kibontotta Roberte II.-ôt) Itt emberhalál lesz!

JACQUELINE    Jaj, ne!

ROBERT-PAPA    Elégtételt követelek. Folt esött a böcsületünkön. Kitörölhetetlenöl. Lemoshatatlanöl. Hófehérnemünkön mindörökre ott a pöcsét.

MAMA                 A pöcsét! Jaj... (ájuldozik) a pöcsét...

JACQUELINE    Fogja már meg valaki... (kitárt karral kíséri anyja imbolygó mozgását)

MAMA                 A pöcsét!

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?!

MAMA                 Ha azt a szót hallom, hogy pöcsét... fenekestôl fölfordul a bensôm... érzem, hogy a sorsunk... megpöcsételôdött.

PAPA                 Jacques!... Ellehetetlenítettél engem.

JACQUES         Nem elég csúnya...

ROBERT-PAPA    Az én lányom! Nem elég csúnya neki! Az én lányom, aki az én vonásaimat viseli, akit én formáltam, gyúrtam, pofoztam ilyenné. Aki miatt megvontam a számtól... aki miatt nem tartottam igényt... aki miatt a minimálisra csökkentettem.... aki miatt összehúztam ilyen kicsikére!

JACQUES         Az, hogy nem szép, még nem jelenti azt, hogy csúnya. Csúnyát szeretnék. Kimondottan csúnyát.

ROBERT-PAPA    Azonnali szankciókat követelek! És magyarázatot. Tessék elhatárolódni!

JACQUELINE    Egyszerűen nem ért a nôkhöz.

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?

ROBERT-PAPA    Szarok rá.

MAMA                 A mi házunkban?!

PAPA                 (Robert-Papához) Mit pózol itt maga?! Maga se egy fotogén!

ROBERT-PAPA    (elbôdül és uralkodik magán) Ne ne! Na ne! Na ne! Uralkodj magadon! Nem fog vér tapadni a kezedhez Robert Cornélius.

JACQUELINE    Jaj, ne beszéljen vérrôl, elôttem ne!

ROBERT-PAPA    Semmi önbíráskodás. A törvényes szervekhez fordulok!

JACQUES         Egy állapotos egér nem vetél el tôle.

ROBERT-PAPA    Hozzatok egy állapotos egeret! Fogadjunk, hogy elvetél!

PAPA                 Elég! (a fiához) Te becstelen!

MAMA                 Gaston!!

PAPA                 Elhallgass, mert megbecstelenítelek téged is. (a lányához, aki nyitni akarja a száját) Téged is! Magát is! Mindenkit megbecstelenítek!

NAGYPAPA       Na most adok egy jótanácsot!

A Papa ledobja a kabátját és leoldja a nadrágszíját

MAMA                 Gaston! Visszatartani!

PAPA                 Engem nem lehet becsapni. Te hazudtál nekünk. Hazudtál, amikor becsületszavadat adtad, hogy szereted a resztelt krumplit. Te megtapodtad a családi tradíciót. (ostorozza magát) Nekem ez fáj. Csôdöt mondott az edukáció. Azt ne mondjam: csütörtököt.

MAMA                 Csütörtököt mondott; jól hallottam? csütörtök! ettôl a szótól a hideg kiráz: csütörtök! Gaston!

PAPA                 Kimondom az igazságot: te nem szereted a resztelt krumplit! Nem szeretted és soha nem fogod szeretni.

Feszült csönd

JACQUES         Utálom.

ROBERT-PAPA    Micsoda cinizmus.

MAMA                 Ujjal fognak mutogatni ránk.

JACQUELINE    Kész, kampó, elôttem meg bezáródik minden ajtó.

NAGYPAPA       Korhely dalol a fáháhák alól...

ROBERT-PAPA    Boldogtalan szülôk elfajzott ivadéka.

JACQUES         (ünnepélyesen) Vagyok... aki vagyok.

Tompa csend. Mint egy haldokló fölött, halkan egymásnak suttognak, szipognak

MAMA                 Nincs már nekem fiam...

PAPA                 Csonkolt család! darabokra hulltunk.

NAGYPAPA       "Hervadt falevél hull a fákról, elfújta ôt az ôszi szél..."

PAPA                 Megszüntem dobogni.

MAMA                 Gyere, Jacqueline, kicsi lányom, sírjunk együtt.

JACQUELINE    Édes Mamusz, űrt érzek itt... meg itt... meg itt. Jaj, ki tölti ki! Jaj, mi tölti be!

PAPA                 A romlás virágzik, s az ember szégyenében mind mélyebbre süllyed..

ROBERT-PAPA    Mint valami idegen. Hidegen hagyja családja bánata...

NAGYPAPA       Adhatok egy jótanácsot?

ROBERT-PAPA    Adhat.

Sustorognak, a Nagypapa élénk gesztikulációi alatt hol a fiúra, hol a lányra néznek. A nagypapa fütyörészve eltűnik, Robert-papa a lánya fülébe súgdos, uagyanaz a játék, majd ô is eltűnik. A fiatalok magukra maradnak. Roberte II. a fiú lábai elé kuporodik, alázatos tartásban. Felnéz rá..

ROBERTE        Gondolkozik? ... Szoktam én is néha.... De csak tükör elôtt. (sírva fakad) Olyan vidám az alaptermészetem. Mindig olyan viháncolhatnékom van.

JACQUES         A vidámság elkomorít. Igazságra vágyom. Tisztaságra.

ROBERTE        Én szoktam néha fürdeni. Egyszer például észrevettem a kádban, a víz alatt, a lábaim között egy tengerimalacot. Odatelepedett. Alig észrevehetôen lélegzett. Közelebb hajolok hozzá, látom, remeg a kis pofácskája. De nem mozdult. Szerettem volna odanyulni, csak nem mertem. Féltem, megharap. Azt mondják, nem harap, de ez azért nem biztos. Résnyire nyitotta a szemét és rezzenetlenül bámult. Mintha nem is élne. De élt. Kissé felém fordította a fejét, azzal a pici szemével, de nem moccant. Közelebb hajoltam, bele a fejem a vízbe... nézem a homlokát... ott volt neki két olyan sötét... talán barna... folt. Nézem, nézem, hát látom ám, hogy lassan növekszik az a két dudor... két pirinyó nedves, puha tengerimalac cseperedett ott, a kicsínyei...

JACQUES         (fagyosan) Apró állat - vízben: rákot jelent. A rákot látta álmában. Halálbiztos. (óvatosan elmosolyodik) A halál érdekes.

ROBERTE        Ugye?

JACQUES         (lassan megnyílik) Én ezt, ami itt van, már akkor se tudtam elfogadni, mikor a világra jöttem. Nem vette be a gyomrom. Sírtam és öklendeztem. Évekig toporzékoltam. Kiborítottam a bilit.

ROBERTE        (lelkesen hallgatja) Az jó.

JACQUES         Azok, akik az elôbb itt voltak, mindent megígértek. Medáliát, patáliát, kaméliát... új tapétát, új planétát, fűt és fát.

ROBERTE        (csodálattal) De maga nem alkudott.

JACQUES         Föltétlen föltételeket támasztottam. Rimánkodtak, a megértésemre hivatkoztak, a szeretetemre, az irgalmamra

ROBERTE        Persze, nem tudták levenni a lábáról...

JACQUES         Pedig utazásokat szerveztek, látványosságokhoz hurcoltak, pusztákon zargattak végig, felvonszoltak mindenféle hegycsúcsokra, megbámultattak velem néhány egész jól sikerült katedrálist... A puszták nem is voltak olyan rosszak. Úgyhogy léprecsaltak. - Minden hamisítvány volt. Hazudtak nekem. A jóságról papoltak és véres kést rejtettek a kebelükbe.

ROBERTE        (romantikus lelkesedéssel) El kellett volna szöknie!

JACQUES         Eltorlaszolták az ajtókat, még az ablakokat is! Levegôvel! Leszerelték a lépcsôket. Ravaszkodtak: próbáljak meg kutatni a rejtekajtók után. Végigkopogtattam a falakat, lenn a padló réseit feszegettem, figyeltem a plafonon a beázások nyomait...

ROBERTE        (együttérzéssel) És nem is voltak rejtekajtók.

JACQUES         A belsô emigrációt választottam. Nem érintkeztem senkivel. A szomszédokkal sem. Nem vettem magamhoz táplálékot, csak némi kétszersültet libamájjal, egy-egy pohár champagne-nyal, néha-néha osztrigát és hétvégén - az immunrendszer miatt - pisztáciafagylaltot.

ROBERTE        Nekem is van szomszédom. Egy molnár. A kancája két kedves kis csikót ellett. Csuda aranyosat. De az istállóban fialt le a szuka is. Annak is két kölyke született. A molnár meg a csikókat fojtotta a tóba a kutyakölykök helyett.

JACQUES         (döbbent, mély fájdalommal) Jaj.

ROBERTE        Amikor észrevette, mit csinált, már késô volt. Nem tudta ôket megmenteni.

JACQUES         (elmosolyodik, tetszik neki a történet) Komolyan?

ROBERTE        Ühüm. Nem tudta megmenteni. De aztán kiderült, hogy mégsem a csikókat fojtotta bele. Megy vissza az istállóba, és mit lát? A csikókat az anyjuk mellett. Meg a kutyakölyköket. Azok is az anyjuk mellett. Az meg nyalogatja ôket és morog hozzá. Na, minden jó. Csakhogy! A saját gyereke, aki viszont nemrég született, az meg nincsen ott az anyja mellett. Csak nem ôt dobta be a tóba? Szalad a molnár gyorsan a tóhoz. Nézi, nézi, a csecsemônek épp a két kis karja látszott ki a vízbôl, ahogy nyújtotta az apja felé: Papa, papa! Szívszorító volt. Még azt is kiáltotta: Mama, mama És elmerült. Azzal vége. Volt nincs, soha többé nem látta. A molnár megôrült. Megölte a feleségét. Mindent összetört. Felgyújtott. Felakasztotta magát.

JACQUES         (nagyon tetszik neki a történet) Micsoda tragikus tévedés. Fölséges tévedés.

ROBERTE        A csikók meg most ott nyargalásznak a réten. A kiskutyák már ekkorák.

JACQUES         Tetszenek a lovai. Mondjon még egy kutyát és egy lovat.

ROBERTE        Amelyik a Szaharában él? a sivatagi városban?

JACQUES         Ahol forró homokra épült minden...

ROBERTE        Ahol perzsel a macskakô... kavarog a száraz levegô... arculcsap a vörös por... a házakban aszott holttestek hevernek...

JACQUES         ... a csukott ablaktáblák mögött, az izzó vasrácsok mögött....

ROBERTE        Kihalt utcák, állat sehol, egy patkány vagy légy! még egy száraz fűszál se.

JACQUES         A jövô metropolisa... az én világom!

ROBERTE        Egyszercsak.... távoli nyerítés! nyihahaha! közeledik... nyihahaha! nyihahaha!

JACQUES         Igen! nyihahaha!

ROBERTE        Ott! ott az üres téren! vágtat. Körbe-körbe!

JACQUES         Teljes erôbôl! nyihahaha! Gyorsabban, gyorsabban!

ROBERTE        Csattog a patkó, csitt-csatt, szikrát ver a patkó, csitt-csatt!

JACQUES         Igen! Tudom, mi fog történni.... gyorsan a folytatást!

ROBERTE        Fél a csôdör, reszket...

JACQUES         Üvölt félelmében, nyerít.... nyihahaha! Siessünk, siessünk!

ROBERTE        Ne féljen, nincs menekvés.

JACQUES         Tudom. Látom már, látom. Szikra pattan a sörényébe... rázza a fejét... Á-á-á-á! Égeti. Fáj!

ROBERTE        Ágaskodik...

JACQUES         Lángra lobban a sörénye, az a gyönyörű sörénye... nyihahaha...

ROBERTE        Minél gyorsabban vágtat, annál jobban ég... ôrjöng.... fáj neki nagyon... az egész teste meggyullad, lánggal ég...

JACQUES         Ne olyan gyorsan, Roberte, fékezze meg! Túl gyorsan ég... így hamar vége lesz! Tartsd ébren a lángot!

ROBERTE        Nem lehet megfékezni a tüzet, lángcsóvák lobbannak, kicsapnak a fülén, az orrlikán...

JACQUES         Üvölt félelmében, üvölt fájdalmában... ágaskodik a lángcsóvás szárnyaival...

ROBERTE        Mint valami hatalmas lámpaernyô olyan most. Belül az átlátszó bôr alatt izzik a tűz...Eleven fáklya... Nincs többé... maroknyi hamu maradt uráta... de a távolból még mindig visszhangzik az üvöltése...

JACQUES         Vizet, vizet! Kiszáradt a szám, megszomjaztam... ň, hogy lángolt a csôdör, milyen szép volt.... micsoda lángok (teljesen kimerült)... szomjas vagyok.

ROBERTE        Gyere, nedves vagyok... sárból van a nyakláncom, nedvedzik a vesém, puha a medencecsontom, víz van a hasadékaimban. Az ölemben tavak és mocsarak.... Körülöttem pohos legyek a puha mohán. Csótányok, ászkák mászkálnak, vartyognak. Testedre fonódik a karom, mint a sikló, átfog puha combom. Belém hatolsz... Csordog a szám, csordog a combom, csordog a vállam csupaszon, csordog a hajam, minden csordog és csurog, csordognak a csillagok, csordog, csurran, cseppen, csappan a világ.

JACQUES         Csudálatos.

ROBERTE        Mi az ott a fején? Vagy ki az?

JACQUES         Találja ki: macskaféle... reggel, korán odanyúlok, megpörgetem...

ROBERTE        Gombocska?

JACQUES         Nem teszem le egész nap... nem is köszönök vele...

ROBERTE        Bicska? Rocska?

JACQUES         Néha fáj a fejem tôle...

ROBERTE        ňcska borocska.

JACQUES         Ellenáll a szélnek...

ROBERTE        Szélmalmocska.

JACQUES         Hideg, hideg...

ROBERTE        Tornyocska...

JACQUES         Víz alatt is megél.

ROBERTE        Halacska?

JACQUES         Fennmarad a víz színén...

ROBERTE        Hajócska?

JACQUES         Lapos.

ROBERTE        Falapocska?

JACQUES         Alapos.

ROBERTE        Papocska!

JACQUES         Nem

ROBERTE        Akkor szabad a macska!

JACQUES         Kalapocska.

ROBERTE        Leveszi az én kedvemért, Jacques? tegye le, kedves Jacques, jó!? Nálam jól érzi majd magát, meglátja. Nekem rengeteg van. Tömérdek.

JACQUES         Kalapocska?

ROBERTE        Macska. Macska! macska.

JACQUES         Pfhú! te kis macska!

Leveszi a kalapját. Zöld a haja

ROBERTE        Juj, te kandúrmacska.

JACQUES         Te csacska nôsténymacska.

ROBERTE        Kastélyom pincéje csupa macska...

JACQUES         Csupa macska.

ROBERTE        Ott egyetlen szó nevezi meg a dolgokat: macska. A macska, az macska. az étel: macska, a székek: macska, te: macska, én: macska, tehén: macska, az egyes számjegy: macska, a kettes: macska, három: macska, húsz: macska, harminc: macska, az összes fônév: macska, az elôljáró: macska. Nem nehéz beszélni.

JACQUES         Hogy mondom, hogy: ámos vagyok?

ROBERTE        Macska.

JACQUES         Ha azt akarom mondani, hogy: feküdjünk le?

ROBERTE        Macska, macska.

JACQUES         Azt, hogy: hozzál hideg nudlit, langyos limonádét, de kávé, az nem kell...

ROBERTE        Macskamacskamacskamacskamacskamacskamacskamacska

JACQUES         És azt, hogy Jacques és Roberte?

ROBERTE        Macska - macska

JACQUES         Tényleg könnyű beszélni. Sôt, nem is érdemes. (A lány megsimítja a fiú arcát, kilencujjú balkezével) Jé, magának kilenc ujj van a balkezén?! Maga gazdag, elveszem feleségül.

Sután átöleli, megcsókolja orrait. Boldogan elôbújik a család, és lassan becsomagolják a fiatal párt egy dobozba. Ráülnek, hogy jól lenyomják.

C netrights: Magyar Színházi Portál