Zene-katasztrófa

ZENE-KATASZTRÓFA

Két művészetromboló zenebohóc etűdjei Thomas Bernhard szövegekre

Szereplők:

Spilák Lajos

Szőke Szabolcs

Munkatárs:

Rácz Attila

Látvány:

Szőke Szabolcs

Fény:

Fodor Gergely

Mottó:

"A kultúra egy szemétdomb amelyen megterem a színház és a zeneművészet de akkor is szemétdomb tisztelt uram"

(Thomas Bernhard)

"Ennyi az élet

Kérdések megsemmisítése"

(Thomas Bernhard)

A színpad, a tükör előtti kicsiny tér. A közönség félkörívben helyezkedik el. Az ajtó mellett a feketére festett falra egy fehér, kórházi vaságy lesz erősítve. Ez az utolsó jelenetben hangszerként is működni fog. A két fekete kabátos, fekete kalapos és fekete cipős alak, fehérre festett arccal, két széken ül, a tükörrel szemben. Háttal a közönségnek. Hosszan nézik magukat a tükörben. Semmilyen előre elkészített hangszer nincs elhelyezve a térben. Mindent a játék során, a szemünk láttára hoznak létre. A hozzávaló kellékek hegedűtokokban, régi bőröndökben lesznek elrejtve. Talán egyetlen fogas kell. Valamint egy vödör víz, a közönség feje felett kifeszített spárgán száradó hólyagok. Két kottatartó, mindkettő hibás. Használat közben folyamatosan összecsuklik. A többi hólyag egy nagy nylon zacskóban lesz elrejtve. A vizes vödörben egyetlen hólyag ázik. Egy vékony damil segítségével az egyik jelenet során mintegy "elővarázsolódik" a zsákból.

1. Jelenet

SZABI: De hát mi végtére is

önmagunknak játszunk

Nem ezeknek zenélünk

LAJOS: Zenélünk

SZABI: Az emberek azt se tudják

mit hallgatnak

LAJOS: Hallgatnak

SZABI: Csak zene legyen, teljesen mindegy milyen zene.

Úgy eltompultak már ... az emberek

LAJOS: Az emberek

SZABI: Hogy egyetlen percig sem tudnak meglenni

zene nélkül

Régen érdekelt a zene

Ma már nem érdekel

Jobban érdekel a csend

LAJOS: A csend

SZABI: Csend!

/ hosszú, nagyon hosszú csend után elfordulnak a közönség felé. Lajos tesz néhány lépést előre /

SZABI: Ne törődjön a közönséggel

ne törődjön semmivel

/ Lajos különböző fix pontokat keres a térben, néha megáll egy pillanatra, de úgy mintha máris mozdulni akarna. Ebben a helyzetben szólal meg Szabi /

SZABI: Csak álljon ott

és ne csináljon semmit

/ Lajos a megtalált "fix" helyen áll és szerencsétlenül bámul a közönségre. Vár és néz/

SZABI: És bámuljon mindenkire

/ Lajos körbebámul egyenként mindenki felé /

SZABI: Bámuljon, érti?!

és egyszer csak öltse ki a nyelvét

és folyamatosan bámuljon!

/ Lajos bámul és kiölti a nyelvét, majd hirtelen visszahúzza, mint aki megijed saját magától /

LAJOS: Persze nem látok semmit

csak a szagot érzem

ezt a bűzt...

SZABI: Amely a nézőkből árad

a nézők bűze viszolyogtató!

/ Visszanéznek a tükör felé és mintegy önmaguknak mondják a későbbi szöveget. Az egész jelenet alatt disznóhólyagok áztatása és felfújása folyik. Amikor a kész felfújt és összekötözött disznóhólyagot felteszik száradni, visszaülnek eredeti helyükre, a tükörrel szemben./

LAJOS: A lényeg, hogy irritáljuk

SZABI: Nem azért vagyunk itt,

hogy szívességet tegyünk

az embereknek

LAJOS: A színház nem

szívességszolgáltató

műintézet

/ Újra visszatérnek a hangszerek preparálásához. Mindketten elkezdik kifűzni a cipőjüket. A kifűzött cipőfűző helyett egy damilt erősítenek a cipőjükre. A végükön egy-egy konzerves doboz. Később előkerülnek a vonók, gyanták esetleg kottapapírok, amiket az összecsukló kottatartóra próbálnak rátenni, de mindig sikertelenül. Közben folyamatos párbeszéd. /

LAJOS: Hegedűestet adni

mennyivel jobb volna / penget /

SZABI: Egy kis hegedű a hóna alatt

semmi egyéb / feszíti a húrt a cipője és a konzervdoboz között /

LAJOS: A zenészek megütötték a

főnyereményt

SZABI: A színjátszás sokkal körülményesebb

LAJOS: Minden utálatos

ami összefügg vele

SZABI: Csak egy hegedű, semmi más

/ Lajos a fekete kalapján átfeszíti a húrt és hangol. Szabi lába között egy feszülő hólyag, és a vonóját gyantázza. /

LAJOS: Ez maga a színház

Még nő sem kell hozzá

SZABI: A nő csinálja a színházat

a férfi maga a színház

LAJOS: A nők csinálják a színházat

ez a probléma

SZABI: Nem kell nő

csak a hallásuk / feszíti a húrt és vonózni kezd /

LAJOS: És bizonyos ujjtechnika / mozgatja az ujjait a kifeszített húron, mintha bőgőzne /

SZABI: Csak egy hegedű / belenéz az üres hegedűtokba, de hirtelen összecsapja a tok fedelét/

LAJOS: Hegedű az nem jó

túl egyszerű

Ami egyszerű az engem

sosem izgatott / próbál játszani a kalapján és a cipőjén /

SZABI: Sosem izgatott. Az ellenállás éltet!

LAJOS: Az erőfeszítés mechanizmusa, érti?! / feszíti a damilt és próbálkozik /

/ Egy nagyon szép zenét kezdenek játszani a cipőbe fűzött damilokon, hólyagon illetve kalap-rezonátoron. A kalapot belülről fémmel vagy fával merevíteni szükséges. Az első zenebohóc-mutatvány után fényváltás. /

2. Jelenet

/ A mutatvány után láthatólag nagyon kifáradnak. Hosszú hallgatás után először Szabi szólal meg /

SZABI: A maximumot nyújtjuk

LAJOS: De értetlenség fogadja

SZABI: Egy árva lélek sem ért bennünket. A mai generáció

nem támaszt olyan rendkívüli követelményeket a zenével szemben

LAJOS: A zenehallgatás banálisan

mindennapivá vált

SZABI: A zenehallgatásban nincsen

semmi különös

LAJOS: Manapság zenét hall mindenütt

SZABI: Képtelen elmenekülni a zene elöl

LAJOS: Mindent aláfest a zene

SZABI: Ez katasztrófa. Zenekatasztrófa!

LAJOS: Kitört a totális zene

SZABI: Kényszerítő zene

LAJOS: Zenediktatúra

SZABI: Az ember beteges zenefogyasztásban szenved

LAJOS: A zenefogyasztást az ipar addig fokozza, míg az

egész emberiséget

el nem pusztítja

SZABI: A szemét elpusztít mindent

LAJOS: De a zene még többet pusztít el

SZABI: A hallójáratait pusztítja el

LAJOS: Ez a szünet nélküli zene a legbrutálisabb

SZABI: Éppenséggel már az is csoda, hogy itt ezen

a helyen nincsen folyamatos zene

LAJOS: Az hiányozna még

SZABI: Ez a szünet nélküli zene

/ Kínosan hosszú csend. Egy rossz bőröndből két nyaggató-nyálazó hangszert vesznek elő. Egy lószőrös és egy pálcás, kinder-tojással felszereltet. Elkezdik próbálgatni a hangszereket. /

LAJOS: Mi az, nem játszunk?

SZABI: Természetesen játszunk!

/ Kibontakozik egy groteszk operett dallam. Az egyik hangszer egy rózsaszínű selyemruhába lesz "beöltöztetve". A végét nyaggatva Lajos megjegyzi Szabi felé. /

LAJOS: Mondom, hogy nem kell

nő se hozzá / zenél /

SZABI: Hallja a különbséget? / játszik a lószőrös hangszeren és a másikon is, folyamatosan összehasonlítva a hangjukat /

LAJOS: A különbséget

SZABI: Ez a különbség / mutatja /

LAJOS Érzékelni a különbséget. /zenél/

SZABI Nagy művészet a hallás művészete. /mutatja a dallamot/

LAJOS Az a művészet, hogy hallunk. /nyaggatja a hangszerét/

SZABI És, hogy a különbséget halljuk. /játszik/

Hallja a különbséget?

LAJOS A különbséget.

SZABI Ez a különbség. /közösen játsszák a második zenebohóc-mutatvány zenéjét/

3., Jelenet

/ A bőröndökből előveszik a basszuscitera nyisszantó kelékeit és egy csavarhúzóval kezdik becsavarozni a padlóba a hangszer tartozékait. Szabi egy nagy nylon zsákból hólyagokat varázsol elő. Húzza maga előtt. Teljesen normális színpadi munkások Mindennaposnak tűnő tevékenységét csinálják. A következő szövegek ebben az abszurd de mégis valóságos tevékenység közben hangzanak el. /

SZABI: Még ha lenne egy rendes koncert

LAJOS: De rémes a téli program

SZABI: Csupa elcsépelt, lejáratott vacakot játszanak

LAJOS: Idegeimre menő Mozart-koncertek, és Brahms-koncertek és Beethoven-

koncertek

SZABI: Kibírhatatlanok ezek a Mozart, Brahms és Beethoven

ciklusok

LAJOS: Az operában pedig dilettantizmus tombol

SZABI: Tombol

LAJOS: Legalább az opera lenne érdekes

SZABI: Érdekes

LAJOS: Teljességgel érdektelenek, rosszak a darabok

SZABI: Rosszak az énekesek

LAJOS: Nyomorúságos a zenekar

SZABI: Nyomorúságos!

LAJOS: Milyenek voltak a Filharmonikusok, még két-három éve

SZABI: Milyenek ma?

LAJOS: Egy közhelyzenekar!

/ Minden hangszer -kellék a megfelelő helyre kerül és a két zenebohóc szépen kidolgozott vonószenét játszik a basszus-citera nyisszantón és a hólyaghegedűn. Ez egy zenei kaleidoszkóp lesz. Zenei parafrázis. Már csak a húrtartóláb beállítása maradt hátra. /

SZABI: Még nem egyenes / Lajos igyekezettel igazgatja a húrtartó lábat /

SZABI: Még nem egyenes / Lajos igazít /

még mindig nem

még nem

most / Lajos igazít /

Ó!

Nem kellett volna már hozzányúlnia

LAJOS: Úgy, most egyenes

SZABI: Nem kellett volna már hozzányúlnia

Engem nem irritál, érti!

Magát irritálja

Maga szenved tőle!

LAJOS: Kezdhetjük?

SZABI: Kezdhetjük.

/ Megszólal a harmadik zene-bohócmutatvány. Végén újabb fényváltás. /

4., Jelenet

/ Lajos félrefordul az egyik sarokban matatva. Ezalatt Szabi egy kis fűrészt vesz elő az egyik hegedűtokból. Elkezdi fűrészelni Lajos székét. Nem tudja befejezni, mert Lajos visszafordul felé. /

LAJOS: Állva / odamegy a székéhez /

SZABI: Nem ülve

LAJOS: Állva jobb

SZABI: Ülve. Ülve jobb / leül a székére /

Természetesen ülve

/ Lajos rövid ideig félre megy a sarokba és matat. Szabi fűrészel tovább. Lajos gyorsan visszafordul, indul ismét a széke felé. /

LAJOS: Állva / áll a széke mellett /

SZABI: Nem ülve / leül a székére /

Akkor mondja, ahogy tudja / Lajosra mutat /

LAJOS: Minden idők legtotálisabb őrülete... / a szék mellett állva, mint amikor valaki

elfelejti a szövegét, Szabi helyette folytatja /

SZABI: Gyakran feltesszük magunknak a kérdést / Lajos felé /

LAJOS: Mi vagyunk az őrültek...

SZABI: vagy a világ.

LAJOS: Aki létezik, bele, bele, beletörődött a... /elfelejti a szövegét /

SZABI: A létezésbe!!!

LAJOS: Aki él, beletörődött az életbe. Évek óta játszuk ugyanazt.

SZABI: Ugyanazt, mégis elfelejti a szöveget és mindig a döntő helyeken

LAJOS: Döntő helyeken

SZABI: Ha őszinték vagyunk...

LAJOS: nem tudunk színházat csinálni...

SZABI: és, ha őszinték vagyunk...

LAJOS: őszinték vagyunk...sem színdarabot írni nem tudunk

SZABI: se eljátszani nem tudjuk

a színdarabot, ha őszinték vagyunk...

LAJOS: Ha őszinték vagyunk

Semmi egyebet nem tehetünk már...

SZABI: Mint, hogy megöljük magunkat

LAJOS: Megöljük magunkat!

/ Mindketten elvonulnak két külön sarokba. Egy rövid pillanatnyi szünet után Szabi visszafordul a szék felé és újból fűrészelni kezdi Lajos székét. Folytatja az előbb abbahagyott szöveget. /

SZABI: Mivel azonban nem öljük meg magunkat, mert nem akarjuk megölni magunkat

/ fűrészel tovább /

Legalábbis mostanáig

nem akartuk / fűrészel tovább /

Mivel tehát mostanáig nem öltük meg magunkat

újra meg újra próbálkozunk

a színházzal / Fűrészel és egy kis ragasztóval a lefűrészelt darabot preparálja a székhez, mintha továbbra is egyben maradt volna. Ebben a pillanatban hátrafordul Lajos, kezében egy mandolin. Szabi gyorsan egy partvissal és egy lapáttan eltakartja a port /

LAJOS: Írunk a színháznak

és játszunk színházat / állva a széke mellett/

hiába ez a leghazugabb dolog a világon

SZABI: Amit a színész játszik

mindig hamis / leül és az előbbi partvisra egy éjjeliedényt szerelve, hegedűt alakít belőle /

LAJOS: Egyenesen hazug

Ezért színház!

SZABI: Ezt mondja ülve / hellyel kínálja /

LAJOS: Inkább állva / áll bizonytalanul /

SZABI: Ülve jobb / határozottan mutogat /

Természetesen ülve jobb

LAJOS: Lehet ülve is / ebben a pillanatban leül nyugodtan az elfűrészelt székre és kissé egyensúlyozva a széken mandolinozni kezd egy akkordot a következő zenebohóc-mutatvány zenéjéből/

SZABI: Állva pedig jobb volt

/ Kissé ideges, hogy Lajos láthatóan nem fog a székkel együtt a földre esni. Lajos pofátlan nyugalommal játszik tovább. Szabi elfordul és a sarokban a gyantát keresi. Ezalatt Lajos kicseréli a székeket és most már Szabi székén játszik tovább. Szabi visszamegy az eredeti helyére és megáll a széke mellett. Igazgatja a hangszerét és kivár. /

LAJOS: Állva?

SZABI: Természetesen ülve jobb! / Leül az elfűrészelt székre és hangszerével együtt a földre esik, a bili messzire gurul tőle. Zene félbeszakad /

LAJOS: Ülve, természetesen ülve jobb!

/ Szabi a földön hangszerét igazgatva játszani próbál. Lajos pedig feláll a széke mellé és mandolinozik egy akkordot. /

LAJOS: Állva jobb!

SZABI: Nem ülve, természetesen ülve / a földön ülve és játszani kezd újra /

/ Eljátsszák most már közösen, teljes egyetértésben a negyedik zenebohóc-mutatvány zenéjét. A zene végén újabb fényváltás. /

5., Jelenet

/ A falra szerelt kórházi vaságyon összezsúfolva fekszenek. A vaságy fémcsövében a jelenet során fuvola lyukakat fúrnak, reszelnek. Többnyire előre lesz preparálva. Az előbb használt éjjeli edény az ágy alatt. Damilokat kötöznek az ágyvasakra, meg papírból papír madarakat. /

SZABI: A jövőben mindent lemondunk

LAJOS: Azelőtt mindenhová elmentünk

SZABI: Most mindent lemondunk

LAJOS: Soha többé nem megyünk el sehová

SZABI: Már láttunk mindent

LAJOS: Hallottunk mindent

SZABI: Ismerünk mindent a világon

LAJOS: Ismerjük a világot

SZABI: Nem kell többé semmi, semmi, semmi

LAJOS: Már hallottunk mindent

láttunk mindent

SZABI: Ismerünk mindent

Láttunk mindent

LAJOS: Hallottunk mindent!

/ Ebben a pillanatban hol a bilin, hol a vaságyon, hol a kifeszített damilokon különböző rítusokat, hangokat ütögetnek, pengetnek. Lajos egy reszelővel a vaságyra fúrt fuvola hangokat "tisztítja" és közben hangokat is fúj. Zenél az egész kórházi ágy alattuk és felettük. /

SZABI: Hallja a különbséget?

LAJOS: A különbséget

SZABI: Ez a különbség / mutatja /

LAJOS: Érzékeli a különbséget

Az a művészet, hogy hallunk

SZABI: És hogy a különbséget halljuk!

/ Szabi az ágyon fekve hegedül. Lajos az ágytartó-vascsöveken fuvolázik.

VÉGE

C netrights: Magyar Színházi Portál